Magánszolgáltatók a Marsnál?
(Rovat: Űrszondák a Marsnál - 2014.08.05 07:15.)

A NASA – kényszerűségből – kész lenne privatizálni a távközlést a Mars és a Föld között.

Első lépésként július 23-án felhívást tettek közzé, amelyben ötleteket, javaslatokat várnak egy megvalósítható üzleti modellre. Az alapgondolat, hogy a Mars körül, a bolygó felszínén, esetleg később a légkörében dolgozó tudományos űreszközök magánkészítésű és magánerőből üzemeltetett űrszondák közvetítésével juttassák el mérési adataikat a Földre. Jelenleg ezt a feladatot a Naprendszer-kutatásban még megszokott „állami” űreszközök látják el. A Mars körül keringő szondák – jelenleg az amerikai Mars Odyssey és Mars Reconnaissance Orbiter (MRO), illetve az európai Mars Express – elsődleges szerepe mégis a tudományos megfigyelések végzése, és nem az adatátjátszás volna.

A NASA terveit, hogy a jövőben egy kifejezetten távközlési célra épített űrszondát küldjön a Mars körüli pályára, pénzügyi megfontolásokból megtorpedózták. Így nem maradt más hátra, mint a feladat esetleges „kiszervezése” magáncégeknek, akik a beruházásuk fejében nyilván forgalmi díjat számolhatnának fel a továbbított adatmennyiségért. Döntés még nem született erről, de az újfajta modell lehetőségét a jelek szerint komolyan fontolóra veszik.

Vázlat Föld és a Mars felszínén dolgozó roverek – jelenleg az Opportunity és a Curiosity – a vörös bolygó körül keringő űrszondák közvetítésével létrejövő adatkapcsolatáról. (Kép: NASA / JPL)

A mostani helyzet az, hogy a Curiosity marsjáró tudományos haszna a töredékére csökkenne, ha nem tudnák a Mars körül keringő szondákat nagy átviteli sebességű adatátjátszásra alkalmazni. Ha minden kötél szakad, a Curiosity maga is képes lenne ugyan bejelentkezni a földi irányítóknál, de csak legfeljebb 500 bit/s sebességgel tudná továbbítani az adatait. Az Odyssey és az MRO fedélzetén repülő Electra rádiós berendezés közbeiktatásával ezzel szemben 2 Mbit/s is elérhető, ami mintegy négyezerszeres javulást jelent. El lehet képzelni, hogy milyen keveset látnánk a marsjáró képeiből, adataiból, ha nem volnának az adatátjátszó űrszondák, amelyek az adott terület felett átrepülve begyűjtik az információt a roverektől, aztán a NASA földi követőállomás-hálózata (Deep Space Network, DSN) felé továbbítják.

A létfontosságú adatátjátszó kapacitás azonban egyre törékenyebbnek tűnik. A Mars Odysssey már 2001 óta dolgozik a bolygó körül. Az MRO sem fiatal már, kilencedik évét kezdte a Marsnál. Ha az öregedő űreszközök felmondják a szolgálatot, a mostani és a jövőbeli leszálló egységek, esetleg mintahozó szondák támogatás nélkül maradnak. Szerencsére a tavaly indított, most épp a Mars felé tartó amerikai MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile Evolution) szonda is visz magával egy Electra berendezést. Kevésbé szerencsés ugyanakkor, hogy tervezett pályája kedvezőtlen az adattovábbítási feladat szempontjából. Az Európai Űrügynökség (ESA) 2016-ban indítani tervezett Mars Trace Gas Orbiter szondáját ugyancsak felszerelik a távközlési műszeregyüttessel. Mindkét új űrszonda esetén igaz, hogy a programban dolgozó kutatók – érthető módon – inkább a tudományos mérésekre szeretnének koncentrálni, és nem távközlési űreszköznek használni a szondájukat.

2016 utánra aztán sem a NASA, sem az ESA nem rendelkezik elfogadott tervekkel marsi keringő egységek indítására. Az ESA 2018-ban az ExoMars rovert küldené az oroszokkal együttműködésben, a NASA pedig 2020-ra tervez egy leszálló szondát. A 2020-as évekre tehát könnyen kommunikációs problémák adódhatnak, ha az elöregedő keringő egységek működésképtelenné válnak. Elképzelhető, hogy addigra át tudnák venni a feladatot a magánszolgáltatók, sőt a rádiósról a lézeres adatátvitelre való áttéréssel sikerülhet még a szolgáltatás minőségét is növelni. A Hold–Föld viszonylatban mindenesetre már értek el biztató eredményeket: a NASA LADEE szondája optikai adatátvitellel 622 Mbit/s sebességre is képes volt. A Mars persze messzebb van – a 2020-as évek azonban már vészesen közelednek!