Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Utolsó mintáiért kapar a Phoenix
(Rovat: Űrszondák a Marsnál - 2008.09.12 05:00.)

A Marson dolgozó amerikai űrszonda egyre kevesebb napfényt kap, ezért a kutatók időben igyekeznek talajmintákkal megtölteni a műszerek még használható rekeszeit.

A Phoenix leszállóhelyén, a Mars északi pólusához közeli vidéken hamarosan beköszönt a tél. A Nap egyre több időt tartózkodik a horizont alatt. (A májusi leszállás idején még „fehér éjszakák” voltak, vagyis a Nap sosem nyugodott le.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a napelemek egyre kevesebb elektromos energiát képesek termelni. A cél, hogy a hátralevő időben még minél több tudományos eredményt „préseljenek ki” a Phoenixből.

A mostani tervek szerint a következő minta a MECA műszer nedves kémiai laboratóriumának utolsóként használandó, negyedik rekeszébe kerül. Ezután a TEGA talajminta-elemző műszer nyolc darab egyszer használatos kemencéjéből a még megmaradt négyet szeretnék megtölteni. A mintákat még azelőtt bejuttatnák, hogy az előző analízis befejeződne. A sietség oka, hogy most még van elegendő energia a robotkar mozgatására és az árokásásra, de ez a helyzet már nem tartható sokáig. Leszálláskor az energiatermelés 3,5 kWh volt egy marsi nap (sol) alatt. Jelenleg 2,5 kWh-nál tartanak, ami napról napra csökken.

A MECA nedves kémiai labor utolsó mintája a Snow White (Hófehérke) nevű árokból származik majd. Emlékeztetőül: itt a Földről hozott vízzel keverik a talajmintát, és a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét tudják mérni. Egy júliusi elemzés során, ugyancsak ebből az árokból származó mintán, kimutatták a magnézium, nátrium, kálium, klór jelenlétét, és perklorátokat találtak. Ez utóbbi felfedezés azért érdekes, mert a perklorátok elvileg az esetleges marsi mikrobák számára felhasználhatók lehetnének – már ha egyáltalán létezne ott ilyen életforma. Ugyanakkor a minta hevítésével és az elpárolgó gázok elemzésével dolgozó TEGA méréseiből nem mutatták ki a perklorátokat. Az erre utaló jeleket még most, a hátralevő mintákban is keresik. A TEGA következő mintáját ugyancsak a Snow White árokból kaparják ki. A TEGA hibája, hogy a gázokat a tömegspektrométerbe vezető szelep már nem működik megbízhatóan.


A Snow White nevű, 23 cm széles ásásnyom, ahogy szeptember 8-án (103. sol) a Phoenix árnyékában látszott. A kép jobb szélén a napelemtábla pereme.

Korábban arról érkeztek hírek, hogy a Phoenix különböző műszereinek méréseit nem könnyű egységesen értelmezni. Emlékezetes, hogy a talajban levő vízjeget a TEGA műszerrel először sikerült közvetlenül kimutatni. A leszálló szonda berendezései közt található egy (a MECA műszeregyüttes része), amely a talaj és a levegő elektromos vezetőképességét tudja mérni. A villaszerű érzékelővel ellátott berendezés kimutatta, hogy a napszakoknak megfelelően hogyan változik a légkör nedvességtartalma. A marsi regolit felső rétegét azonban csontszáraznak találta.

A víz a talaj felszínén napi ciklus szerint kicsapódik illetve újra elillan, ahogy a hőmérséklet változik. A relatív páratartalom gyakorlatilag a nulla és a 100% közt ingadozik. Ezért okkal várták, hogy a talaj és a légkör közt ide-oda vándorló vízmolekulák némelyike a talajszemcsékhez tapad. Földi analógiák alapján azt feltételezték, hogy még a fagyott talaj is tartalmaz egy vékony folyékony vízréteget.

Ennek ellenére a négy eddigi „villaszúrás” alkalmával gyűjtött adatok különlegesen száraz talajra engednek következtetni. Semmi sem utal vékony (akár néhány molekulányi vastagságú) vízréteg jelenlétére. A kutatók tovább próbálkoznak, ezúttal kicsit mélyebben. A felszínt megkaparva, a lentebb húzódó fagyott jégréteghez közelebb kerülve talán megtalálják, amit keresnek.


A talajból épp kihúzott villa, amellyel az elektromos vezetőképességet mérik. A Phoenix sztereokamerájának felvételét arra használták, hogy megállapítsák: nem tapadtak-e szemcsék az eszköz tűihez. (Képek: NASA / JPL-Caltech / University of Arizona / Texas A&M University)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021