Világűrjogi változások
(Rovat: Űrpolitika, A nemzetbiztonságért - 2021.12.16 09:15.)

A világűrjog alapjai 1967 óta változatlanok, újabban viszont annak a jelei mutatkoznak, hogy az ENSZ szeretné aktualizálni az egyezményeket, és ezáltal megőrizni a világűr békés jellegét.

Amint arról beszámoltunk, november 15-én Oroszország egy földi indítású rakétával megsemmisítette egyik saját, már üzemképtelen műholdját, tekintélyes törmelékfelhőt hozva létre. Az űrszemét darabjai nemcsak számos űreszköz, hanem a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dolgozó űrhajósok számára is veszélyt jelentettek és jelentenek. Az eset mindössze két héttel az után történt, hogy az ENSZ Közgyűlés Első Bizottsága (Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottság) határozatban ismerte el a világűr és az űreszközök jelentőségét és ezek szerepét az emberi tevékenységben, egyúttal rámutatott arra, milyen veszélyt jelent a világűrben folytatott katonai tevékenység ezekre a célokra.

A Kozmosz–1408 műhold november 15-i megsemmisítését bemutató animáció. (Forrás: COMSPOC, YouTube)

Az Első Bizottság november 1-jei határozata létrehozott egy nyílt végű munkacsoportot, azzal a céllal, hogy felmérjék, milyen veszélyek fenyegetik jelenleg és a jövőben az űrtevékenységet, beleértve a felelőtlennek minősíthető műveleteket, és tegyenek javaslatot az űrműveletek során elvárható felelős magatartási normákra, és egy nemzetközi egyezmény létrehozására annak megakadályozása érdekében, hogy a fegyverkezési verseny kiterjedjen a világűrre. A határozatról és annak időszerűségéről a világűrjog, illetve az üzleti alapú űrtevékenység egy-egy szakértője a Space Review hasábjain fejti ki véleményét. A határozatot időszerűnek tartják, és örvendetesnek tekintik, hogy az ENSZ felismerte, milyen bizonytalan a világűr békéje.

Az űrtevékenységet az 1967-es Alapelvszerződés (Világűrszerződés, Outer Space Treaty, OST) szabályozza, amelyet mostanáig 111 ország ratifikált. A szerződést a hidegháború idején alkották meg, amikor csupán két ország, az USA és a Szovjetunió rendelkezett az űrtevékenység folytatásához szükséges képességekkel. Az OST azonban csak az általános alapelveket fekteti le, a részletes „közlekedési szabályokra” nem tér ki. Kimondja a kutatás, felderítés és az egész emberiség javára történő hasznosítás szabadságát, de két kikötéssel. Az egyik kikötés értelmében a Hold és más égitestek kizárólag békés célra használhatók, ugyanakkor a világűr égitesteken kívüli részéről, vagyis a tényleges világűrről nem mond semmit. A második kikötés értelmében a világűrben folytatott tevékenység során megfelelő módon tekintettel kell lenni a szerződésben részes más államok érdekeire. A problémák abból adódnak, hogy az OST nem konkretizálja sem a „békés cél”, sem a mások érdekeinek „megfelelő módon” történő figyelembevételének fogalmát.

Bár az OST tételesen tiltja nukleáris és tömegpusztító fegyverek elhelyezését bárhol a világűrben, viszont nem mond semmit a hagyományos fegyverek űrben történő elhelyezéséről, mint ahogy földi telepítésű fegyverek űreszközök elleni bevetéséről sem. Tisztázatlan továbbá, hogy Kína nukleáris fegyverek célba juttatására alkalmas, részben orbitális mozgást végző, hiperszonikus rakétájára kiterjed-e az egyezményben foglalt tiltás. A katonai tevékenység korlátozására vonatkozó bizonytalan szabályozás mindenesetre egy konfliktus esetén tág teret nyújt a szerződés előírásainak egyes felek érdekeinek megfelelő értelmezésére.

Márpedig tény, hogy a világűr militarizálása elkezdődött, méghozzá régebben, mint a mai értelemben vett űrtevékenység kezdete, hiszen a náci Németország V-2 rakétái (a világűr határának értelmezésétől függően – B.E.) kijutottak a világűrbe, katonai célra használva azt. Később az űrkorszak első évtizedeiben számos műholdat, magát a GPS rendszert, egyes szovjet űrállomásokat, sőt a NASA űrrepülőgépeit is részben vagy teljesen katonai célokra fejlesztették vagy használták. A kereskedelmi alkalmazások megjelenésével és az űrtevékenység alkalmazásai hasznosságának egyre szélesebb körű tudatosulásával párhuzamosan már sokkal kevésbé elmosódott a polgári és a katonai űrtevékenység közötti határvonal. Mindamellett, az alapvetően polgári szolgáltatásokat nyújtó műholdak katonai célokra is használhatók, ezért a szerzők következtetése, hogy az elkülönítés a jövőben sem lehet tökéletes, ami viták és konfliktusok forrása lehet.

Közvetlen katonai konfliktus még nem történt a világűrben, azonban az államok már elkezdték katonai erejüket az űrben is fitogtatni. A bevezetőben említett orosz műhold-megsemmisítési teszt csak a legújabb a sorban, de emlékeztetünk arra, hogy Kína már 2007-ben olyan „sikerrel” próbált ki egy műholdellenes fegyvert, hogy az ütközés által létrehozott hatalmas törmelékfelhő azóta is problémákat okoz – legutóbb például november 10-én az ISS-nek éppen a 2007-es kínai eset nyomán keletkezett egyik törmelékdarab elől kellett kitérnie. Hasonló kísérleteket korábban már az Egyesült Államok is végrehajtott, néhány éve pedig India demonstrálta, hogy szintén képes műholdak megsemmisítésére.

Az ENSZ legújabb határozata azért fontos, mert elindíthatja azt a fejlődést, amelynek eredményeképpen létrejöhetnek a felelős viselkedés kereteit előíró normák, szabályok és elvek. Ha az érintettek ezeket megfelelően végrehajtják, akkor ezek jelenthetik azokat a korlátokat, amelyek segítenek megelőzni a konfliktusokat a világűrben. Az ENSZ Világűrbizottsága (COPUOS) 1959 óta foglalkozik az űrtevékenység kérdéseivel. A jelenleg 95 tagú COPUOS mandátuma azonban csak a nemzetközi együttműködés elősegítésére és a világűr felderítése során felmerülő jogi problémák tanulmányozására terjed ki. Nincs viszont lehetősége arra, hogy kötelező erejűvé tegye az 1967-es Világűrszerződésből adódó alapelveket és útmutatásokat vagy esetleg tárgyalásokra kényszerítse az érintett szereplőket. Az ENSZ 2021. novemberi határozata viszont megköveteli, hogy az újonnan létrehozott munkacsoport 2022-ben és 2023-ban egyaránt kétszer-kétszer ülésezzék. Talán ez a tempó az üzleti alapú űrtevékenység fejlődési sebességéhez képest csigalassúságúnak tűnik, mégis a szerzők jelentős előrelépésnek tekintik a globális űrpolitikában.