Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Közös örökség
(Rovat: Űrpolitika, Artemis - 2020.04.11 07:15.)

Az USA nem tett le arról az álláspontjáról, hogy az égitesteken minden ásványi kincs azt illeti, aki kitermeli. Az „emberiség közös öröksége” megmarad az egyezmények betűjének.

A Space News cikke a Fehér Ház közleménye alapján beszámol arról, hogy Trump elnök április 6-án aláírt elnöki rendeletében (executive order, végrehajtási rendelkezés) nemcsak megerősíti a világűr kereskedelmi hasznosításáról szóló, 2015-ben, tehát még az Obama adminisztráció idején törvényben rögzített elveket, hanem nemzetközi támogatást is kér azokhoz.

Az elnöki rendelet felkéri a Külügyminisztériumot, tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy más országok is elfogadják azt az amerikai álláspontot, miszerint támogatják, hogy „az állami és a magánszféra biztonságos és fenntartható műveleteket hajtson végre a világűrben található erőforrások feltárása és hasznosítása érdekében”. Ez összhangban van a 2015-ben az Egyesült Államok törvényhozása által elfogadott kereskedelmi űrindítási versenyképességi törvénnyel (CSLCA, Commercial Space Launch Competetiveness Act), bár a nemzetközi joggal kevésbé, amint azt a törvény elfogadása után megjelent cikkünkben kifejtettük. A törvény ugyanis feljogosítja az amerikai cégeket, hogy a világűrben kitermelt javakat saját tulajdonuknak tekintsék.

Az április 6-án kelt rendelet szerint „az amerikaiaknak jogot kell biztosítani arra, hogy a vonatkozó törvénnyel összhangban kereskedelmi alapon feltárják, kitermeljék és hasznosítsák a világűrben található erőforrásokat. A világűr az emberi tevékenység jogilag és fizikailag egységes tere, amelyet az Egyesült Államok nem tekint közjónak (global commons). Ennek megfelelően az Egyesült Államoknak azt a stratégiát kell követnie, hogy ösztönözze a nemzetközi támogatást” a fenti tevékenységhez.

A Space News cikke feketén-fehéren kimondja, hogy a rendelet nyíltan szembemegy a Hold-egyezménnyel (a világűrjog öt alapvető nemzetközi szerződésének egyikével – B.E.), amely a Holdat és más égitesteket „az emberiség közös örökségének” (common heritage of mankind) tekinti. A Hold-egyezmény az 1970-es évek végén született, és azóta mindössze 18 ország ratifikálta, azonban az Egyesült Államok nem, mint ahogy más, az űrtevékenységben aktív szerepet játszó államok sem.

Amint a Space Newsnak egy név nélkül nyilatkozó vezető kormányzati tisztviselő elmondta, a tevékenységet támogató stratégia fontos ahhoz, hogy stabil és kiszámítható befektetési környezetet teremtsenek az űrbányászatba bekapcsolódni kívánó cégek számára. Mint elmondta, a rendeletet már tavaly kezdték tervezni, de időzítése ahhoz a jelentéshez köthető, amelyet a NASA április 2-án hozott nyilvánosságra a Hold fenntartható kutatásáról. Ebben a jelentésben hangsúlyozzák a helyben található erőforrások, mindenekelőtt a vízjég és a holdat alkotó kőzetek hasznosításának fontosságát.


A NASA április 2-án hozta nyilvánosságra a Hold kutatására vonatkozó távlati terveit tartalmazó jelentését, amely többek közt a déli pólus környékén létesítendő „alaptábor” tervét tartalmazza, a költségekről és a megvalósítás időzítéséről azonban nem szól. (Kép: NASA)

Az időzítéshez a Space News szerint az is hozzájárult, hogy az ENSZ Világűriroda (OOSA) a járványhelyzet miatt törölte a Világűrbizottság (COPUOS) Jogi Albizottságának ez évi ülését. (Amint arról tavalyi cikkünkben beszámoltunk, a Jogi Albizottság idén tárgyalt volna az űrbányászat kérdéséről, nyilván elsősorban az amerikai törvénykezés és az ENSZ egyezmények szelleme közötti ellentmondás feloldásáról. A Tudományos és Technikai Albizottság ülését a szokásoknak és a terveknek megfelelően februárban még megtartották, a Jogi Albizottság 59. ülésszakát, amelyet március 23. és április 2. között tartottak volna, törölték. A közleményben megemlítik, hogy fontolóra veszik egy egynapos ülés megtartását, ahol a Jogi Albizottság legsürgetőbb feladatait tekintenék át. Ide kapcsolódó hír, hogy magának a Bizottságnak a júniusi ülésszakát viszont nem törölték, csak elhalasztották, egyelőre vizsgálják annak a lehetőséget, hogy augusztus második felében meg lehetne-e tartani az ülésszakot, ahol a tervek szerint szintén napirendre kerülne az űrbányászat kérdése. – B.E.)

Az elnöki rendelet nem kezdeményezi egy új, kötelező érvényű nemzetközi szerződés megkötését (ami érthető, hiszen a COPUOS-ban aligha sikerülne a döntéshez szükséges konszenzust elérni egy, az ENSZ érvényes világűrjogi szerződéseivel szembemenő tervezet mellett – B.E.), inkább két- és többoldalú megállapodásokat kötnének az USA nézeteit osztó államokkal (ezt nevezik a politikában leszalámizásnak – B.E.). A lapnak nyilatkozó tisztviselő ugyanakkor nem volt hajlandó megnevezni egyetlen olyan országot sem, amellyel az USA már tárgyalásokat kezdett volna a témáról, de megjegyezte, hogy egyes országok, például Luxemburg és az Egyesült Arab Emírségek már hoztak szellemében az amerikaihoz hasonló, az űrbányászatot engedélyező törvényeket, míg más országok támogatásukról biztosították az amerikai álláspontot.


A NASA terveinek közzétételéhez időzítve Trump elnök rendeletben erősítette meg az Egyesült Államok elkötelezettségét a világűrben található erőforrások szabad hasznosítása mellett. (Kép: NASA)

Chris Johnson, a Secure World Foundation űrjogi tanácsadója viszont úgy nyilatkozott a Space Newsnak, hogy az elnöki rendeletben semmi újdonság nincs, az csupán megerősíti a Hold-egyezmény és az égitesteket közjónak tekintő álláspont elutasítását, viszont támogatja az Alapelvszerződést (Világűrszerződés, Outer Space Treaty, OST). (Ez utóbbi szellemében hasonló felfogást képvisel ugyan, de betűjében megengedőbb a Hold-egyezménynél – B.E.). Mint elmondta, az elnöki rendelet nyomán várhatóan 2020-ban újra fellángol a vita arról, miként kellene kezelni az űrben (égitesteken) található erőforrásokat. A vita nemzetközi szinten elsősorban arról folyik, szükség van-e a Hold-egyezmény szerinti, az erőforrások hasznosítását irányító nemzetközi rezsimre. Mint Johnson elmondta, az elmúlt években több ország kiállt amellett, hogy a szabályozásnak a Hold-egyezményen kell alapulnia, azonban mások ezt elutasítják, arra hivatkozva, hogy a Hold-egyezmény az 1970-es évek végének politikai és technológiai helyzetét tükrözi. Johnson véleménye szerint az USA már tárgyal az övéhez hasonló állásponton lévő államokkal, akiket vélhetően meggyőz arról, hogy támogassák az amerikai álláspontot a COPUOS-ban, azonban megjegyzi, hogy az immár 95 tagállamot számláló Világűrbizottságban konszenzusos döntésre van szükség, így hosszú időt vehet igénybe egy új szabályozás kidolgozása. (Annál is inkább, mert sajtóhírek szerint Oroszország szinte azonnal kifejezte ellenkezését az új elnöki rendelettel szemben. – B.E.)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024