Megyünk a Holdra!?
(Rovat: Űrpolitika, Szárnyaló képzelet - 2004.01.09 15:38.)

Ami késik, az nem múlik, mondja a mondás. Bush elnöktől mindenki azt várta, hogy 2003. december 17-én, a motoros repülés 100. évfordulóján bejelenti az új, holdra- és talán marsraszállást is tartalmazó amerikai terveket, de ez akkor elmaradt. A mai napon több hírügynökség is jelentette, hogy elkészültek a tervek: irány a Hold!

A történelem igenis ismétli magát. Annak idején Alan Shepard sikeres repülése kellett hozzá, hogy Kennedy elnök bejelentse az Apollo programot, most pedig a Spirit sikerét kellett megvárni ahhoz, hogy Bush nyilvánosságra hozza az USA új űrprogramját. Bár mindenki azt várta, hogy a nagy horderejű bejelentésre Kitty Hawkban kerül sor, az elnök inkább megvárta azt a pszichológiai muníciót, amit a Spirit szolgáltatott. (Az ok egyszerű: az USA növekvő költségvetési defficittel küzd, ami mellett az emberek Holdra küldése sokakban értetlenségre talált volna, de a Spirit fényképei által sugárzott "de jó lenne ott lenni" érzés könnyebben legitimálhatja majd az új – drága – elképzeléseket.) A jég most mindenesetre megtörni látszik, és Bush konkrét – és felvillanyozó - terveket vázolhat fel, melyekkel még ebben a hónapban a Kongresszus elé állhat.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok egész űrtevékenységét átgondolja. A NASA-ra egy évnyi "irodai rémálom" vár, amikor is belső vizsgálatok és ülések tömegét fogják tartani, és Dick Cheney alelnök felügyelete alatt - zárt ajtók mögött – teljes körűen átgondolják az USA emberekkel és automatikus űreszközökkel végrehajtandó űrtevékenységének jövőjét. A Bush adminisztráció által most közzétett információkból azonban már most is össze gyűjthetőek a felülvizsgálat fő irányai:

- a NASA-nak minden tekintetben el kell hagynia a Föld körüli pályát és tekintetét a világűr távolabbi vidékei felé kell fordítania;
- új űrszonda és űrhajó típusokat kell kifejleszteni, melyek alkalmasak a Hold, a Mars és a földközeli aszteroidák elérésére;
- az űrrepülőgép-flottát a Nemzetközi Űrállomás elkészülte után minél rövidebb idő alatt nyugdíjazni kell.

Bush konkrétumokkal is szolgált az új űrpolitika várható céljai tekintetében. Valamikor a következő évtized elején – 2013 körül – újra emberek szállhatnak le a Holdon, ahol állandó bázist hoznak létre. Ezek a repülések egyben majd le is fogják tesztelni a "Holdon túlra vezető utazások" eszközeit és technikáit. Ahogy az az Apollo idején volt, úgy az újabb holdraszállásokkor is küldenek majd szondákat égi kísérőnk felszínére a személyzetes leszállások előtt, ezzel újra kiterjesztve az űrszondás kutatásokat a 30 év óta igencsak elhanyagolt égitestre. A leszállásokhoz természetesen új űrhajó(k)ra lesz szükség. Egyre inkább eldőlni látszik, hogy az új űrhajók az Apollo-kabin mai technológiák szerint újjátervezett változatai lesznek, nem pedig az űrrepülőgép leszármazottai. Leghamarabb 2007-ben várhatjuk, hogy az új embert szállító űrhajótípus automata szűzfelszállására sor kerüljön. Érdekes fejlemény, hogy az új űrhajó fejlesztése mellett az USA számít majd az űrállomás ellátásában és a Hold újbóli meghódításában a hihetetlenül kiforrot – és tegyük hozzá, a korábban Amerikában gyakran megmosolygott - orosz Szojuz rakétákra és űrhajókra, illetve a nagykapacitású európai Arianne rakétákra is! (A Szojuz űrhajók az űrállomás ellátásában, az Ariane rakéták a holdi expedíciókhoz kellenek majd.) Az új tervhez nemcsak új űrhajó kell majd, hanem új űrruhák, terepjárók, életfenntartó rendszerek is. Ezek fejlesztése is az elkövetkező évtizedben várható.

A Hold után következnek majd az aszteroidák, és a Mars emberes meglátogatása. A most nyilvánosságra hozott elképzelések szerint a holdrepülésekhez hasonlóan – az Apollo-8, és az Apollo-10 mintájára - először csak egy olyan repülést indítanának, amely körülrepüli a Marsot, de az űrhajósok nem szállnának le, csak fényképeznének. (Ezzel kapcsolatban már a bejelentés pillanatában ellenérzések fogalmazódtak meg, mivel a mai robottechmológia szintjén az ember egy kizárólag fényképező repülésen semmivel nem tud többet nyújtani, mint a robotok, így kissé kockázatosnak – és drágának - tűnik valakit elküldeni egy többéves útra csupán fényképezni.)

A legnagyobb viták természetesen a pénzügyi kérdésekben várhatóak. Kezdetnek a 2005-ös pénzügyi évre az elnök 800 millió dollárt kér annak érdekében, hogy megkezdődhessen az új, emberes repülésekre szánt eszközök kifejlesztése. Ezt követően aztán a NASA költségvetését minden évben 5 százalékkal emelnék legalább a következő öt évben, amelyet teljes egészében a fejlesztésekre kéne költeni. Persze mindez valószínűleg nem lesz elég mindenre. A NASA-n belül is forrásokat kell majd találni. Egyes források szerint ez azt jelenti, hogy az összes olyan programot, amely nem ezen új erőfeszítések támogatására irányulnak, törölni, vagy csökkenteni fognak (így valószínűleg a Pluto-Kuiper Expressz szondának befellegzett, a Jupiter Europa holdjára leszálló szonda tervei is évtizedes csúszásra ítéltetnek majd, a Hubble nosztalgikus hazahozatalát is elfelejthetjük, hogy csak a fontosabbakat említsük). Az űrszondás kutatásoknak nyilvánvaló visszaszorulását hozza majd a következő egy évtized annak az álomnak az oltárán, hogy belátható időn belül leszállunk a Marsra.

A folyamatosan viták kereszttüzében álló Nemzetközi Űrállomás program is vélhetően megsínyli majd az új időszakot. A hírek szerint az ISS-en végzendő nem tudományos és műszaki tevékenységet visszafejlesztik és az elsődleges cél az ember hosszútávú űrbéli életben tartásának tanulmányozása lesz (összhangban a maratoni marsrepülések támasztotta követelményekkel).

Azoknak tehát, akik látni szeretnék ahogy az ember visszatér a Holdra, és – néhány történelmi mondat kíséretében – megveti a lábát a Marson, örömteli időszak következik, az űrszondák drukkereire viszont ínséges időszak következik. Egy biztos azonban, az űrkutatás ügye új lendületet vesz.

Forrás: SpaceflightNow, Spacedaily

Dancsó Béla