A Cheops és a többiek
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, A nemzetbiztonságért , Kis űreszközök nagy szerepe - 2019.12.18 10:05.)

Francia Guyanából pályára állt a magyar részvétellel is készült európai exobolygó-kutató űrtávcső és négy másik műhold.

A start Kourou-ból, egy Fregat végfokozattal felszerelt Szojuz hordozórakétával történt december 18-án, magyar idő szerint 9:54-kor. (Egy napos késést okozott a Fregat indítás előtt felfedezett hibájának kijavítása.) Az egyik fő – bár a műhold tömege alapján inkább a másodlagos – hasznos teher, a Cheops (CHaracterising ExOPlanet Satellite) 700 km magasan, mindig a Föd nappali és éjszakai féltekéjének határvonala fölött húzódó poláris napszinkron pályáról végzi majd megfigyeléseit – természetesen mindig az éjszakai oldal felé irányítva a távcsövét. Ez az első olyan űrtávcső, amely kifejezetten közeli, fényes csillagokat figyel, amelyek körül már ismerünk exobolygókat. Ezek tőlünk nézve rendszeres időközönként elhaladnak a csillaguk előtt, annak fényét kissé elhalványítva. A Cheops célja e csillagok további bolygókísérőinek felfedezése, a bolygók méretének, tulajdonságainak minél pontosabb megismerése. Az űrtávcső tipikus célpontjai az úgynevezett szuperföldektől egészen a Naptunusz méretéig terjedő kategóriájú bolygók lesznek.

(Fantáziakép: ESA)

A Cheops svájci vezetéssel, más ESA tagállamok intézményeinek és űripari cégeinek részvételével készült. A műholdat építő konzorciumot az Airbus Defence and Space vezette. A tudományos programban magyar részről a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont budapesti Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete, valamint az ELTE szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont munkatársai érdekeltek, a miskolci Admatis Kft. pedig az űreszköz hőháztartásának szabályozásáért felelős radiátorokat tervezte és gyártotta. A stabil hőmérséklet kulcsfontosságú eleme a küldetésnek, ami nélkül nem volna biztosítható a fénymérések kellő pontossága.

A nem túl nagy, alig 280 kg tömegű, minden irányból kb. 1,5 m-es méretű Cheops fő műszere egy 30 cm-es nyílású Ritchey–Chrétien-távcső, amelynek látómezeje 19 ívperc széles. A látható és a közeli infravörös tartományban érzékeny űrtávcsőről naponta 1,2 Gbit mennyiségű adatot sugároznak le a Földre. Bármilyen meglepő, a Cheops az ESA első exobolygó-kutató űreszköze, a területen eddig inkább más űrügynökségek – elsősorban a NASA – voltak aktívak. Viszont a jövőben az ESA is sokkal nagyobb figyelmet szentel e rohamléptekben fejlődő tudományterületnek, már készül a Plato (PLAnetary Transits and Oscillations of stars, jelenleg tervezett startidőpontja 2026) és az Ariel (Atmospheric Remote-sensing Infrared Exoplanet Large-survey, 2028) is. A Cheops remélt aktív élettartama legalább 3 és fél év.

Rövid összefoglaló a Cheops előkészítéséről és működéséről. (Videó: ESA)

A Szojuz rakéta másik (igazából a nagyobbik, 2,2 tonnás) fő utasa az olasz COSMO-SkyMed radaros műholdrendszer második generációs tagjainak első elkészült példánya (CSG-1). A COSMO-SkyMed első műholdsorozatának négy tagja 2007 és 2010 között állt poláris napszinkron pályákra. A polgári és katonai igényeket is kielégítő műholdak fedélzetén X-sávú apertúraszintézises radarberendezések működnek. A rendszert különösen a Földközi-tenger és térsége megfigyelésére alkalmazzák. A továbbfejlesztett második műholdsorozat kéttagú lesz. A CSG-2 jövőre indulhat. Az új műholdak ugyanabban a pályasíkban keringenek majd, mint a régi COSMO-SkyMed konstelláció tagjai. Élettartamukat 7 évesre tervezik.

A Cheops és társai. (Kép: ESA)

A start során a két nagyobbik műholddal együtt még három kisebb CubeSat is helyet kapott a Szojuz rakéta orrkúpja alatt. Az egyikük, az ESA OPS-SAT nevű műholdjának programja különösen érdekes. Ez lesz az első olyan űreszköz a Föld körüli pályán, amelyet kifejezetten a műholdak irányítására szolgáló szoftverek tesztelésére bocsátanak fel. (Programjáról holnap külön cikkben részletesen is írunk majd! – A szerk.) A másik két, francia készítésű CubeSat közül az EyeSat csillagászati megfigyelésekre, az ANGELS technológiai kísérleti céllal épült.

Ami a hordozórakétát illeti, a Szojuz különböző változatait az 1950-es évektől kezdve már több mint 1900 (!) alkalommal használták űreszközök pályára állítására. Az egykori Szovjetunió területén kívül (vagyis Dél-Amerikából, Korou-ból) a mostani volt a 23. alkalom, az Arianespace jelölésével a VS23-as számú repülés.