A Herschel a Holdba?
(Rovat: Űrcsillagászat Európában - 2012.10.27 07:15.)

Valahogy meg kell majd szabadulni a márciusban várhatóan használhatatlanná váló infravörös űrtávcsőtől. Egy elképzelés szerint becsapódhatna akár a Holdba...

Az ötlet mögött meghúzódó alapgondolat, hogy ha már így is-úgy is vége a programnak, legalább még utoljára próbáljanak vele valami plusz tudományos hasznot hajtani. Ez a haszon pedig az volna, hogy a Hold valamelyik pólusának vidékére becsapódva, a kilökődő törmelékanyagban a víz és más anyagok nyomait kereshetnék földi távcsövekkel vagy más űreszközökkel. Hasonló célt szolgált 2009-ben az amerikai LCROSS szonda.

A Herschel, még a Földön. Az induláskor 3,3 tonnás űrszondából az üzemanyagtartályok kiürülése után 2,8 tonna marad – kicsit több, mint az LCROSS tömege volt. (Kép: ESA)

Az Európai Űrügynökség (ESA) Herschel infravörös űrteleszkópja ugyancsak 2009-ben indult, a Planck-űrszondával osztozva egy Ariane-5 hordozórakétán. Mindkét űrtávcső a Nap-Föld rendszer külső Lagrange-pontja (L2) környezetébe került, a Földtől mintegy 1,5 millió km-re, ahol ugyanúgy 1 év alatt kerülik meg a Napot, mint bolygónk. Dolga végeztével tehát onnan kellene visszairányítani a Herschelt a Holdig. Az ötlet, amelyet egy több mint harminc bolygókutatóból álló nemzetközi csoport vetett fel, egyelőre még csak az elképzelés szintjén jár, az ESA döntéshozó testületei hivatalosan nem foglalkoztak vele. Az év végéig talán elhatározásra juthatnak az ügyben, bár nem mindenki van oda a gondolatért – akár érzelmi okokból, akár azért, mert nem tartja jó ötletnek a Hold „összeszemetelését”.

Az infravörös űrtávcsőnek azért ér véget az elsődleges tudományos programja, mert március környékére elfogy a rendkívül érzékeny detektorainak hűtésére szolgáló szuperfolyékony hélium. Ez az esemény kezdetektől várható volt. A Herschel a maga 3,5 m-es átmérőjű tükrével az eddig repült legnagyobb űrteleszkóp. Miután a képalkotó és színképelemző berendezései az induláskor még 2300 liternyi hűtőközeg elfogytával azonnal használhatatlanná válnak, az űreszköz elvben rendelkezésre állhat a jövő nyárra időzíthető holdi becsapódáshoz. Az űrtávcső 0,3 K-es hőmérsékletűre hűtött berendezéseivel a Tejútrendszer csillagkeletkezési régióinak, a csillagközi pornak, távoli galaxisoknak, de Naprendszerünk égitestjeinek infravörös sugárzását is vizsgálják – nagy sikerrel.

A program befejeztével a földi irányítók el kell távolítsák az űreszközt az L2 pont környékéről, nehogy a jövőben esetleg akadályozza újabb űrszondák ottani munkáját. Az egyik lehetőség, hogy olyan Nap körüli pályára állítják, amelyen legalább évszázadokig nem tér vissza a Föld közelébe. Ha viszont visszahozzák és nagy sebességgel belevezetik a Holdba, akkor garantáltan nem tér vissza sohasem... Az ehhez szükséges pályamódosító manőverek sorozata mintegy 100 napot venne igénybe.

A becsapódáskor felszabaduló felszín alatti holdanyag színképi vizsgálataival ellenőrizhetnék azokat a mérési eredményeket és modelleket, amiket az elmúlt években a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondájával készítettek. Ezek szerint a felszín alatti víztartalmú kőzetek a vártnál gyakoribbak a Holdon, nem feltétlenül csak az állandóan árnyékban maradó kráterbelsőkben fordulnak elő. A víz mellett egyéb illó anyagokat, például kén-dioxidot, szén-dioxidot, formaldehidet, ammóniát és metanolt is gyanítanak a fagyott felszín alatti rétegekben. Ezek akár értékes nyersanyagul szolgálhatnak a jövő holdi telepei számára.