Három új bolygó Naprendszerünkön túl
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Szárnyaló képzelet - 2004.04.17 04:19.)

Egy csapásra hárommal nőtt meg a Naprendszer határán túl lévő ismert bolygók, az exobolygók száma.

Valójában nem is egy, hanem két szenzációs bejelentésről van szó, amelyek egy napon láttak nyilvánosságot. Az egyik olyan exobolygó felfedezéséről számol be, amely mintegy háromszor olyan messze található tőlünk, mint az eddig ismert legtávolabbi rendszer. Ezt a bolygót a már Albert Einstein által is megjósolt gravitációs lencse-hatás segítségével sikerült felfedezni.

Elsőre kissé bizarrnak tűnhet, ám a kozmikus események meglepő világából cseppet sem lóg ki a gravtiáció nagyítóként való használatának módszere. Az általános relativitás-elmélet egyik bizonyítéka a jelenség, amely azon alapul, hogy a tömeg meggörbíti maga körül a teret, amelyben értelemszerűen a fénysugár útja is elgörbül. Nagyobb tömegű kozmikus objektumok tehát lencseként szolgálhatnak, láthatóvá tehetik az éppen velük egy vonalba eső, a földi megfigyelő számára eltakart égitesteket, illetve halvány források fényét felerősítve új kozmikus objektumokat is fel lehet fedezni a jelenség segítségével.

Az exobolygó-kutatás szempontjából azonban épp fordítva működik a dolog. Nem arra vagyunk ugyanis kíváncsiak, hogy mi lapul a tér mélyebb, távolabbi részein, hanem arra, mi az, ami ezt a gravitációs lencsehatást kiváltja. Sokszor ugyanis a kozmikus nagyítóként szolgáló objektum az ismeretlen égitest, amely létét azzal fedi fel, hogy egy éppen mögötte elhaladó objektum fényét felerősíti.

Az újonnan felfedezett Naprendszerünkön kívüli bolygó tőlünk 17000 fényév távolságban található a nyilas csillagképben. Központi csillaga egy vörös törpe, maga a bolygó pedig mintegy másfélszer akkora, mint Naprendszerünk bolygóóriása, a Jupiter. Az égitest mintegy háromszor olyan messze kering csillagától, mint a Föld a Naptól. A rendszer egy körülbelül 24000 fényévnyi távolságban lévő csillag fényét erősíti fel, amely a galaxisunk központi régióiban található. Amint a bolygórendszer központi csillaga áthaladt a háttérobjektum előtt – felerősítette annak fényét. Ezt követően azonban bolygója is ugyanúgy elhaladt a csillag előtt, így másodszorra is felerősödött a háttércsillag fénye, felfedve a csillag kísérőjének jelenlétét.

A módszer jelentőssége, hogy így Föld-típusú exobolygók is kimutathatóak lesznek, előreláthatólag már az évtized vége felé. Hátránya azonban, hogy a jelenség véletlenszerű, egyszer bekövetkező átvonulás során jön létre. A mérés tehát nem ismételhető meg és nem is jósolható meg előre.

A további két exobolygó felfedezését egy európai kutatócsoport jelentette be. Jelentősége abban rejlik, hogy mindkét bolygó periodikusan elfedi központi csillagjának korongját, így átvonulásakor a csillag fényességváltozásából lehet a bolygótömegű kísérő jelenlétére következtetni. Ezzel az ún. tranzit fotometriás módszerrel eddig rendkívül kevés bolygót sikerült csupán felfedezni a már jól bevált radiális sebességmérés módszeréhez képest.

Külön érdekesség, hogy alig pár hete épp magyar csillagászoknak sikerült ilyen módszerrel egy új Naprendszeren kívüli bolygót felfedezniük, amely felfedezés világviszonylatban is nagy horderejűnek számít.