Űrvilág
Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Villám helyett tűzgömb
(Rovat: Új eszközök és anyagok, Időjárás és előrejelzése - 2022.02.18 07:15.)

Meteormegfigyelő műholdak nincsenek, a más célúak azonban erre is használhatók. Mint kiderült, a tűzgömbök a világűrből is látszanak.

Bár a kutatás már régebb óta folyik, a NASA Earth Observatory cikkének aktualitását az adta, hogy Újév napján egy tűzgömb robbanása ijesztett rá Pittsburgh (Pennsylvania, USA) lakóira. Szerencsére károkat nem okozott, azt viszont sikerült megállapítani, hogy a bolida (a Vénusz látszó fényességénél fényesebb meteor) okozója a légkörbe lépő, fél tonnásnak becsült tömegű, egy méter átmérőjű test volt. A meteor mintegy 20 km/s sebességgel lépett a légkörbe, robbanásának energiája 30 tonna TNT-nek felelt meg.

Bár a bolida fényes és feltűnő jelenség, és sokfelé kiterjedt hálózatok figyelik a fényes felvillanásokat, mégis nagy részük észrevétlen marad, elsősorban az óceánok fölött felvillanók. Ez adta az ötletet még 2018-ban Peter Jenniskensnek (SETI Intézet és NASA Ames Kutatóközpont) és munkatársainak, hogy a NASA GOES–16 geostacionárius műholdján működő villámtérképező detektor (GLM, Geostationary Lightning Mapper) adatait használják tűzgömbök keresésére. Bár a műhold „főfoglalkozása” a meteorológiai megfigyelés, a GLM másodpercenként 500 felvételt készítve figyeli a gyors felvillanásokat. Eredendően a villámokat, de amint a kutatók rájöttek, a jeleket elemezve azonosítani lehet az 0,1–3 m közötti méretű meteorok felvillanásait. Ehhez olyan, gépi tanulással dolgozó algoritmust fejlesztettek ki, amelyik a GLM detektor észlelései közt automatikusan észreveszi a bolidákat. Céljuk olyan nyilvánosan hozzáférhető adatbázis létrehozása volt, amely a bolidák felvillanásának helyén és időpontján kívül a villanás fénygörbéjét is tartalmazza. Eredményeikről az Icarus folyóiratban számoltak be.

Minthogy a GOES sorozat következő tagján, a 2018 márciusában pályára állított GOES–17-en ugyancsak helyet kapott egy GLM detektor, sztereó észlelésekre is lehetőség nyílt, legalábbis az északi és déli szélességek 55. foka között. A bemutatott térképen a 2017. július és 2022. január közötti felvillanások láthatók, kékkel a GOES–16, rózsaszínnel a GOES–17 adatait ábrázolták. Az Atlanti-óceán fölött látható magányos rózsaszínű pontot akkor észlelte a GOES–17, amikor beüzemelési fázisában még nem végleges geostacionárius pozíciójában keringett. A két műhold végleges geostacionárius pozíciói, megfigyelt területeik és azok átfedése korábbi cikkünkben látható.


A GOES–16 és –17 műholdakon működő GLM villámdetektorokkal 2017. július 23. – 2022. január 17. között megfigyelt 3166 bolida felvillanási helye. (Kép: NASA Earth Obsetrvatory, Joshua Stevens; NASA Bolides, Jeffrey Smith / SETI)

A sztereó megfigyelések alapján rekonstruálható a bolidák pályája a légkörben, amit a megfigyelt fénygörbével kombinálva kiszámítható, hogyan lépett be a bolidát okozó test a légkörbe, hogyan darabolódott fel, és elérték-e darabjai a felszínt. Az adatok segíthetnek megbecsülni a nagyobb meteoritbecsapódások kockázatát, és feltérképezni a Naprendszerben keringő meteoroidok eloszlását.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024