Hogyan tájékozódnak a vándormadarak?
(Rovat: Új eszközök és anyagok, Navigáció és térképészet - 2021.07.25 07:15.)

A Föld mágneses terét vizsgáló európai Swarm műholdak adatai alapján érdekes új összefüggésekre derülhet fény.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2013 vége felé indította a három műholdból álló, a Föld körüli mágneses teret vizsgáló küldetését. Most a kutatók a Swarm adataiból egy olyan módszert dolgoztak ki, amellyel a mágneses tér erősségét és irányát sikerült összefüggésbe hozni az állatok vándorlási útvonalával. Ezzel egy óriási lépést tettek a vándorló állatok – például madarak – viselkedésének, kifinomult navigációs módszerük működésének a megértése felé.

Ha útra kelünk valahová, el sem tudjuk képzelni, hogy ne legyen nálunk valamilyen navigációs eszköz, manapság például egy műholdas helymeghatározásra alkalmas okostelefon – de ha más nem, legalább egy hagyományos nyomtatott térkép. A hosszú, sokszor kontinensnyi távolságokat megtevő, tengereket átszelő állatok azonban nem rendelkeznek ilyen eszközökkel. Ugyanakkor mégis kell legyen egy használható módszerük, amelynek segítségével céljukhoz érnek. Sok évtizedes kutatómunka után sem teljesen világos még, miképp navigálnak ilyen pontosan a vándorló állatok. Az elképzelések szerint a Föld mágneses tere, illetve annak valamiféle érzékelése fontos szerepet kell játsszon az állatok megfelelő tájékozódásában.

A technológia fejlődésével, a műholdas helymeghatározó (GPS) eszközök miniatürizálásával lehetővé vált, hogy egyre több állatot – a madaraktól kezdve a denevéreken át egészen a bálnákig – szereljenek fel nyomkövető berendezésekkel. Ezek segítségével rekonstruálni lehet az útvonalakat és az időtartamokat, ahogyan az állatok eljutnak az egyik pontból a másikba. Az efféle követési adatokból már elég sok áll a kutatók rendelkezésére, és létezik egy nyilvánosan hozzáférhető adatbázis (Movebank) is. De a geomágneses körülményekkel való kapcsolatot eddig még kevéssé kutatták. A Föld mágneses tere helyről helyre eltérő, sőt időbeli változásai is vannak, így kézenfekvő, hogy műholdas mérések alapján próbáljanak egy átfogó képet kapni róla. Erre vállalkozott egy brit és kanadai kutatókból álló csoport, akik eredményeiket a Movement Ecology című folyóiratban publikálták.

Az ESA Swarm műholdjának adatai és a Movebank információ alapján a tanulmányban a Szibériából Németországig vándorló – Magyarországon is gyakran felbukkanó – nagy lilik (Anser albifrons) viselkedését elemezték behatóbban.

A Föld mágneses terének erőssége és iránya a nagy lilik vándorlási útvonalai mentén, Szibériából Németországig. A színskálák a teljes mágneses indukció értékét (A) és a vízszintes irányú komponenst (B) jelölik nanotesla egységekben. A C és D jelű panelek a mágneses elhajlás (deklináció) és mágneses lehajlás (inklináció) szögértékeit mutatják fokokban. Az előbbi a mágneses és a földrajzi északi irány eltérését, az utóbbi az erőtérnek a helyi vízszintessel bezárt szögét jelenti. (Kép: Ur¹ka Dem¹ar, Univ. of St. Andrews)

Az állatok vonulásához időben és térben legközelebb eső Swarm mérések a mágneses tér lehetséges legjobb becslését adják. Ezzel új eszköz kerül a kutatók kezébe a vándorlás elemzéséhez. A nagy lilik esetére végzett vizsgálatokkal például kimutatták, hogy a helyi geomágneses viharok idején ezeknek a vadludaknak az útvonala némileg eltért az egyenes iránytól. Bár a jelenségből általános következtetést korai lenne levonni, de azt mindenképpen demonstrálja, hogy az új, műholdas mágneses méréseket alkalmazó eljárással milyen új vizsgálati lehetőségek adódnak – egy olyan új tudományterületen, amelyen a Swarm alkalmazását eredetileg egyáltalán nem tervezték.