Elektronikus orr
(Rovat: Új eszközök és anyagok, Biztonságos közlekedés - 2009.04.28 09:00.)

A még a Mir űrállomáson működő, európai fejlesztésű elektronikus orr átalakított formában a stockholmi metró tűzjelző berendezéseiben szolgál tovább.

A fejlett érzékelő és adatfeldolgozó rendszer eredetileg az orosz űrállomás levegőjének minőségét elemezte. Az ESA az 1990-es években, a Mir programjához való hozzájárulásként fejlesztette ki. A rendszer sikeresen üzemelt 1995-ben és 1997-ben, sőt hasznosságát is bizonyította, amikor 1997-ben idejében detektálta egy tűz első jeleit. Az elektronikus orr érzékelői hasonlóan jeleznek, mint az emberi orr szaglóidegei. A számítógépes „agy” elemzi és értelmezi a szagingereket, és szükség esetén intézkedéseket indít el. A technológiát a Földön a tűz minden elképzelhető fokozatánál – a parázslástól a nyílt lángig – tesztelték, és ipari alkalmazásra kifejlesztettek egy korai tűzjelző rendszert.

A rendszer egyik változata alagutakban és földalatti vasútállomásokon működik. A stockholmi metróban végzett eredményes vizsgálatok után megkezdődött az érzékelők sorozatgyártása. Ezekkel szerelik majd fel a svéd főváros metróalagútjait és -állomásait. Összesen 60 km hosszú vonalról és 56 állomásról van szó.

(Kép: MST Aerospace / EADS RST Rostock System-Technik)

Napjainkban a legtöbb földalattiban hagyományos tűzjelző rendszerek működnek, amelyek füstérzékelőkön alapulnak. Ezek eléggé érzékenyek a páratartalomból és a finom szálló porból adódó zavarokra. Az újfajta elektronikus orr megbízhatóbban teljesít. Az űrbeli alkalmazásokra kifejlesztett technológiák előnye, hogy fejletteknek és igen üzembiztosaknak kell lenniük, valamint extrém körülmények közt (pl. a startkor fellépő vibráció, szélsőséges hőmérséklet-változások, vákuum) is jól kell működniük. Ezek az előnyös tulajdonságok aztán más, földi alkalmazásoknál is kiaknázhatók.