Jól működik a JUICE radarja
(Rovat: Távoli világok kutatói, A Nap és bolygótestvéreink , Az Apollo holdprogram - 2025.07.21 07:15.)

Bár még további hat év, mire az európai Jupiter-szonda megérkezik az óriásbolygóhoz, a műszereit menet közben igyekeznek kipróbálni.

Erre volt kitűnő alkalom tavaly augusztusban, amikor az űrszonda – további útjához lendületet szerezve – elrepült először a Hold, majd röviddel utána a Föld közelében. (A következő gravitációs hintamanőverre, a Vénusz melletti elrepülésre már nem kell sokáig várni, csak idén augusztus utolsó napjáig. Ott viszont tesztcélpontként használható hold nem lesz, sőt a műszereket sem kapcsolják be – elvégre azokat úgy tervezték, hogy a hideg jupiteri, és ne a forró vénuszi környezetben dolgozzanak jól. Az elsődleges cél így a gravitációs lendítő manőver sikeres végrehajtása lesz.)

A Jupiter és és jeges kérgű holdjai vizsgálatára 2023-ban indított JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer) tíz fedélzeti tudományos műszerét kapcsolták be a Hold melletti elrepüléskor, hogy valós „célponton” tesztelhessék működésüket. (Némelyikük működéséről tavaly már írtunk, ld. a lap alján. – A szerk.) A kísérletek egyike az a RIME (Radar for Icy Moons Exploration) volt, amely a legtöbb izgalmat okozta az űrszonda felbocsátása után. A külső Naprendszer égitestjeinek a vizsgálatára küldött első radaros berendezés 16 m-es antennája ugyanis a kezdeti próbálkozások után nem nyílt ki. Végül a szakembereknek szerencsére sikerült orvosolniuk a problémát. A RIME-ról az is kiderült, hogy az űrszonda többi fedélzeti berendezése által keltett elektronikus zaj a vártnál jobban zavarja az érzékeny eszközt.

A Hold közelében a RIME nyolc percet kapott a megfigyelésre, miközben a többi műszert vagy kikapcsolták, vagy alvó üzemmódba helyezték. Annak rendje és módja szerint rádióhullámokat küldött a Hold felé, majd a 750 km-es távolságban levő felszínről érkező visszavert jeleket figyelte. A Holdról visszaszórt radarimpulzusokat feldolgozták, hogy belőlük megalkossák a felszín képét annak a vonalnak a mentén, ahol a JUICE elrepült. A RIME első radaros mérései tehát feltárták az alatta lévő felszín magasságát.

Fent a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondájának LOLA (Lunar Orbiter Laser Altimeter) lézeres magasságmérőjével, a Hold körüli pályáról készült domborzati modellje. A fehér vonal a JUICE útvonalának a felszínre eső vetületét mutatja. Alul összehasonlításképp a RIME tesztméréseinek eredménye ugyanezen vonal mentén. A függőleges tengelyen a JUICE–Hold távolság változása látható. Ez jól követi azt, amit a domborzat alapján várunk. (Összehasonlítható képek: ESA / JUICE / RIME / University of Trento; LOLA magassági térkép: LOLA Science Team)

A RIME adatai alapján látható kiemelkedések és mélyedések egyértelműen egyeznek a LOLA magassági térképén szereplő felszínmagassággal. Ez különösen szembetűnő a Pasteur-kráter és a Hold felszínén található mélyedést körülvevő magasabb területek felett.

Ami még különlegesebbé teszi ezt a képet, az az, hogy ugyanazt a régiót örökíti meg, amelyet William Anders, a NASA űrhajósa fényképezett le 1968. december 24-én, a Holdat először megkerülő emberes küldetés, az Apollo-8 során. Anders spontán földfelkelte-fotója annyira ikonikussá vált, hogy a kép előterében látható legnagyobb krátert át is nevezték: most Pasteur T helyett Anders Földkeltéje a neve.

Földfelkelte az Apollo-8 fedélzetéről, Anders híressé vált fényképén. Az előtérben látszó, a képen ellipszissel megjelölt kráter erről kapta az új nevét. (Kép: NASA, feliratozás: ESA)

A RIME feladata a Jupiter rendszerében az Europa, a Ganymedes és a Callisto holdak jeges felszíne alatti, láthatatlan kőzetrétegek feltérképezése lesz. Bár a mi Holdunknak nincs jeges felszíne, a RIME sikeres próbamérése azt sugallja, hogy a radarműszer alkalmas lesz a számára kijelölt feladatra, ha egyszer az JUICE űrszonda a Jupiter-holdak közelébe ér.