A Bagoly-köd
(Rovat: Távoli világok kutatói, A hét képe - 2025.07.16 07:15.)

A planetáris ködök jellegzetes képviselője betekintést nyújt egy csillag lassú haláltusájába.

A nevükkel ellentétben a planetáris ködöknek semmi közük sincs a bolygókhoz. Nevük onnan ered, hogy még a távcsövezés hajnalán a távcsövekben bolygószerűnek látszottak. A nyári égbolton számos planetáris köd figyelhető meg. Ezek az objektumok pedig bepillantást adhatnak számunkra Naprendszerünk jövőjébe. A távoli jövőben (mintegy 6 milliárd év múlva) a Napunkból fehér törpe csillag lesz, környezetében pedig létrejön egy planetáris köd. Persze ezek az események jóval a földi élet kihalása után zajlanak majd le, így nem leszünk tanúi ezeknek az eseményeknek.

A Bagoly-köd (M97) alacsony felületi fényessége alaposan megnehezíti a megfigyelését. Nevét a korongon lévő két sötét foltról kapta, amelyek úgy néznek ki, mint a bagoly szemei. (Kép: Mt. Lemmon SkyCenter)

A Bagoly-köd, amely az égbolton a Nagy Göncöl alatt (a Nagy Medve csillagképben) látszik, nagyszerű példája a planetáris ködöknek. Két sötét „szeme” alapján nevezték el, és három különálló héjból áll. A belső héj aszimmetriája, amely 45°-os szöget zár be a látószögünkkel, hordószerű alakzatot mutat, így egy bagolyhoz hasonló alakzatot juttat az ember eszébe. Habár ez a köd viszonylag fényes a maga 9,9-es magnitúdójával, a felületi fényessége viszonylag alacsony. Ez azt jelenti, hogy a köd apró finom kis részei meglehetősen homályosnak tűnnek. A Bagoly-köd 3,4 ívperc kiterjedésű az égen, és 2800 fényévnyire van a Földtől. Körülbelül 8000 éves, így még évezredekig tágulni fog, mivel a legtöbb planetáris köd nagyságrendileg 50 ezer évig tágul, mielőtt eltűnne az intersztelláris közegben. Az M97 átmérője 2 fényév, és körülbelül 0,13 naptömegnyi anyagot tartalmaz.

Különféle planetáris ködök kompozit képei röntgen- (Chandra) és optikai űrtávcsöves (Hubble) adatok alapján. (Kép: Röntgen: NASA / CXC / RIT / SAO / J. Kastner; optikai: NASA / ESA / AURA / STScI / Univ. Washington, B. Balick)