Gondoljuk újra a Mars-programot!
(Rovat: Távoli világok kutatói, Perseverance - 2024.01.15 07:15.)

Az űrmérnök Robert Zubrin, a Mars Society elnöke a Space News portálon fejtette ki véleményét a NASA Mars-programjáról, amelyet az alábbiakban ismertetünk.

A NASA robotokkal végrehajtott Mars-programja válságban van. A közelmúltban nyilvánosságra került becslések szerint a marsi talajmintákat a Földre hozó küldetés (MSR, Mars Sample Return) költsége 10 milliárd dollár körül lehet, ami másfél évtizedre minden más Mars-küldetést ellehetetlenít. Mivel a Nemzeti Tudományos Akadémia évtizedes áttekintő tanulmánya a legfontosabb célok közé sorolja a Mars kutatását, a másfél évtizedes kiesés elfogadhatatlan, ezért Zubrin szerint újra kell gondolni az egész Mars-stratégiát.

A kérdés az, hogy az MSR küldetésre 15 év alatt elköltendő 10 milliárd dollárt lehetne-e a Mars hatékonyabb kutatására fordítani. Zubrin válasza szerint kézenfekvő, hogy ennyi pénzből pontosan 20 darab, egyenként 500 millió dolláros küldetést lehetne indítani a vörös bolygóhoz, amelyek között keringő és leszálló egységek, roverek, fúrók, helikopterek, ballonok és további, eddig még a Mars kutatásában ki nem próbált eszközök lehetnének. A sok kisebb küldetés további előnye, hogy egyetlen helyszín helyett akár 20 különböző helyszínen lehetne vizsgálni a Marsot.

A NASA kommunikációja szerint marskutatási programjuk fő célja az élet keresése. Ennek ellenére a NASA először és utoljára 1976-ban küldött az élet nyomainak kimutatására alkalmas berendezést a Marsra, az azóta odaküldött eszközök vélhetően nem is alkalmasak erre a célra. Ha a NASA komolyan gondolta volna az élet kutatását, akkor 1976 óta tucatnyi, különböző módszerrel dolgozó szondát küldhetett volna a Mars különböző területeire. Egy robusztus, valóban az élet nyomait kereső program egyéb kutatásokra is alkalmas lett volna, vagy lenne. Helikopterekkel és repülőgépekkel lehetne szaglászni a vélhetően a légkörbe metánt bocsátó források környékén, miközben a talajba hatoló hullámokkal dolgozó radarok (GPR, ground penetrating radar) barlangok és a felszín alatti hidrotermális rendszerek lennének felderíthetők – nyolc nagyságrenddel részletesebben, mint ahogyan az az orbitereken dolgozó műszerekkel megtehető.

Zubrin arra is emlékeztet, hogy a Curiosity és a Perseverance roverekre felkerült műszereket tízszeres túljelentkezés mellett választották ki (a Marsra juttatható hasznos tömeg korlátozott volta miatt), tehát bőven lennének újabb és újszerű műszerek, amelyekkel a jövő küldetéseit fel lehetne szerelni. Véleménye szerint a kisebb küldetések sokasága által szolgáltatandó tudományos információk mennyisége és értéke messze meghaladná azt, ami az egyetlen helyszínen gyűjtött talajminták földi elemzéséből kinyerhető lenne. Ezzel a Nemzeti Tudományos Akadémia jelentésének szerzői nyilvánvalóan nem értenek egyet, Zubrin szerint azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni még egy fontos tényezőt: a küldetések kockázatát.

A NASA-nak egy korábban készült független vizsgálat szerint újra kell gondolnia a marsi talajmintákat Földre hozó küldetés tervét. A Mars Society elnöke szerint felelőtlenség a NASA részéről, ha megvalósítja a kockázatos tervet. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Elemzésében abból indul ki, hogy a NASA eddig 25 űrszondát indított a Marsra, amelyek közül (az Ingenuity helikoptert önálló küldetésnek tekintve) 20 volt sikeres, vagyis a sikerarány 0,8. Az ESA-nál a sikerarány csekélyebb, négyből kettő, azaz 0,5. Az MSR küldetés két NASA- és egy ESA-szondával számol, ha ezek bármelyike nem működik megfelelően, akkor az egész küldetés kudarcba fullad. Ez azt jelenti, hogy a teljes MSR küldetés várható sikerének becsléséhez a három szonda sikeres működésének várható valószínűségét össze kell szorozni, és így a siker várható esélye mindössze 0,32. Az amúgy sem túl biztató értéket tovább csökkenti a küldetés komplexitása, például a szükséges dokkolások, amelyek a három független küldetés megvalósításához képest további kockázatot visznek a rendszerbe. Mindez csak a technikai kockázat nagysága. Zubrin érvelése szerint legalább ilyen nagy a rendszerszintű kockázat, amelyet illetően keresetlen szavakkal bírálja az ESA-t mint partnert, és a legfőbb kockázati tényezőnek tekinti. Az ESA esetében azért minősíti „rendkívül magasnak” a kockázatot, mert a következő évtizedben a programban részt vevő tagállamok bármelyike meggondolhatja magát, ezáltal súlyos veszélybe sodorva a küldetés ESA-részét, és ezáltal az MSR egészét. Zubrin véleménye szerint, még ha sikerül is finanszírozni az ESA-orbitert, akkor is „rendkívül nagy annak a valószínűsége annak, hogy az nem érkezik meg időben, amint azt az eredetileg 2018-ra, újabban pedig 2028-ra tervezett Rosalind Franklin küldetés bizonyítja”. (A felelősség jelentős részének ESA-ra hárításából kiolvasható, hogy a Rosalind Franklinre vonatkozó döntés az amerikaiak szemében megbízhatatlan partnerré tette az ESA-t. – B.E.)

Összességében tehát az MSR küldetés kockázata rendkívül nagy, vagyis nagyon könnyen előfordulhat, hogy a tudományos hozadéka nulla lesz. Ezzel szemben 20 kisebb küldetés esetén garantált a siker, hiszen a fenti becslés szerinti 0,8-as sikerarányt alapul véve várható, hogy a 20 küldetés közül 16 sikeres lesz. Mindezt figyelembe véve Zubrin határozott véleménye, hogy felelőtlenség lenne a NASA részéről, ha megfogadnák a Nemzeti Tudományos Akadémia ajánlását és mindent egy lapra tennének fel. A NASA-nak legalább tanulmányt kellene készítenie, amelyben a költségeket, a kockázatokat és a várható tudományos hasznot egyaránt mérlegelik és objektíven értékelik.