Kinyílt az IXPE
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2022.01.21 07:15.)

Jól halad a decemberben felbocsátott röntgencsillagászati űrtávcső beüzemelése.

Miközben a világ egy sokkal nevezetesebb (valamint nagyobb és drágább) űrteleszkóp, a James Webb-űrtávcső berendezéseinek sikeres kinyitásáért izgult, a röntgencsillagászok egy ugyancsak tavaly decemberben felbocsátott új űrtávcső, az IXPE (Imaging X-ray Polarimeter Explorer) működésének kezdeteit figyelték. A jelentős olasz hozzájárulással épült amerikai űrtávcsővel most első alkalommal kutathatják majd az égbolt nagyenergiájú röntgenforrásainak polarizációs tulajdonságait.

Fantáziaképen az úttörő jelentőségű röntgencsillagászati mérésekre szánt IXPE. (Kép: NASA)

Az IXPE 2021. december 9-én indult Floridából egy Falcon-9 rakétával. A startot követő 30 nappal pedig már sikeresen túl is voltak a beüzemelési fázison. Ennek keretében ki kellett nyújtani azokat a közel 5 m-es árbócokat, amelyeken a kellő fókusztávolság biztosítása érdekében a három röntgentükröt helyezték el. Ez a legkritikusabbnak számító lépés már december 15-én meg is történt.

Animáció a 330 kg tömegű IXPE röntgencsillagászati műhold kinyitásának folyamatáról. (Forrás: NASA Marshall Space Flight Center)

Jelenleg a detektorok kalibrációja folyik. Ehhez az űrtávcsövet a Cassiopeia A (Cas A) szupernóva-maradványra, az egyik legfényesebb égi röntgenforrásra irányítják, január 10-től kezdve három teljes héten át. Február végéig remélhetőleg végeznek a gyűjtött adatok elemzésével, s ha minden rendben, utána elindulhatnak a tudományos mérések.

A Cas A az új röntgentávcsövek megszokott első célpontja. Így volt ez például a Chandra és a Swift kezdeti kalibrálásakor is. Ehhez a látványos hamisszínes képhez nem csak a Chandra röntgenadatait, de optikai (Hubble) és infravörös (Spitzer) űrtávcsöves méréseket is felhasználtak. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az IXPE 600 km körüli magasságú, közel az egyenlítői síkban fekvő körpályán kering. Periódusonként csak egy-egy rövid, néhány perces időtartamra kell megszakítania a megfigyeléseket, amikor a műhold elhalad a dél-atlanti anomália közelében. A pálya megválasztásával épp ezt az időt és a sugárzásnak való kitettséget igyekeztek minimalizálni, a detektorok védelmében. A dél-atlanti anomália területén a Föld belső Van Allen-övezete akár kb. 200 km-es felszín feletti magasságig lenyúlik, sok a töltött részecske, magasabb a műholdakat érő sugárzás szintje.