Kozmikus melléfogás
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2021.10.27 07:15.)

Ami először szenzációs csillagászati felfedezésnek tűnt, arról az alaposabb elemzés bebizonyította, hogy csak egy darab űrszemét.

Tavaly a csillagászok szokatlan fényfelvillanást vettek észre a GN-z11 jelű rendkívül ősi és távoli galaxis irányából, amely galaxis már 400 millió évvel az ősrobbanás után is létezett. A villanást akkor egy csillag pusztulása jelének minősítették, és a legrégebben történt ilyen jelenségként számoltak be róla. A Nature Astronomy idén október 4-i számában megjelent cikk szerzői viszont kétségbe vonják a korábbi értelmezést.

A GN-z11 jelű galaxis (a COODS-North égboltfelmérés felvételén) a kutatók szerint a valaha megfigyelt legősibb és legtávolabbi galaxis. [Kép: NASA, ESA, P. Oesch (Yale University), G. Brammer (STScI), P. van Dokkum (Yale University) és G. Illingworth (University of California, Santa Cruz)]

A GN-z11 galaxist a Hawaii-szigeteken működő Keck-I távcsővel infravörösben vizsgálták. Mivel a galaxis rendkívül halvány, több mint száz felvételt kellett készíteniük, hogy felvegyék a színképét. Az egyik, 179 másodperc expozíciós idejű felvételen vették észre a felvillanást, méghozzá pontosan a galaxis középpontjában. Ellenőrizték ugyan, nem okozhatta-e mesterséges objektum a villanást, de nem találtak ilyent, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az egy, az ősi Világegyetemben történt gamma-villanás (gamma-ray burst, GRB) utófénylése lehet. Két furcsaságra azonban felfigyeltek, egyrészt a spektrum nem a GRB-kre jellemző volt, másrészt a jelenség gyakoriságán alapuló számításaik szerint mindössze 1 a tízmilliárdhoz annak a valószínűsége, hogy egy ilyen villanást éppen megörökített az egyik felvételük.

Egy elképzelt gamma-villanás. (Fantáziarajz: NASA)

Újra végiggondolták, hátha mégis a feltételezettnél gyakoribbak a GRB-k, azonban a következtetésre jutottak, hogy ennél azért még más, ugyancsak roppant ritkának bizonyuló jelenségek is sokkal valószínűbbek lehetnek. Ekkor terelődött a gyanú az ember alkotta eszközökre, pontosabban az azok valamelyikén megcsillanó napfényre. Nem sokkal később Micha³ Micha³owski (Adam Mickiewicz Egyetem, Lengyelország) meg is találta a „gyanúsítottat”, egy orosz Proton hordozórakéta Briz-M végfokozata „személyében”. Ugyanezt a rakétafokozatot a Keck-távcsővel az eredeti felfedezést tevő csillagászok is ellenőrizték, de pályáját egy pontatlan adatokat közlő (azóta megszűnt) honlapról vették, így azt állapították meg, hogy az objektum nem kerülhetett felvételük látómezejébe, hanem attól több ívpercre haladt el. Micha³owski viszont saját, sokkal pontosabb számításai alapján azt állapította meg, hogy a fokozat az észlelt felvillanás helyétől legfeljebb 1,5 ívmásodperc távolságban haladhatott el.

Amikor az orosz Proton rakétákkal geostacionárius pályára állítanak egy műholdat, akkor a végső pálya elérését az orrkúp alatt elhelyezkedő Briz-M végfokozat segíti. A rakétafokozat az erősen elnyúlt, geostacionárius átmeneti pályán (GTO) marad. (Kép: Alex Lane / Flickr / CC BY-SA 2.0)

A Sky and Telescope az esetről beszámoló cikkének szerzője nem mulasztja el, hogy cikke végén erőteljes kritikával illesse a műholdseregeket azok csillagászati megfigyeléseket zavaró hatása okán, amely észrevétele általánosságban teljesen jogos, jóllehet az adott esethez semmi közük sincs. Egyúttal – a Space.com portál ugyanezen esetről beszámoló cikkének szerzőjével összhangban – azt is kijelenti, hogy a műholdseregek kiépítésével párhuzamosan a helyzet egyre rosszabbá válik, a Föld körül keringő mesterséges égitestek egyre több bosszúságot és kárt okoznak a csillagászoknak. Újabb becslések szerint a Starlink rendszerének teljes kiépülése után a műholdak a nagy látómezejű távcsövekkel végzett égboltpásztázások felvételeinek akár 40%-át is tönkretehetik.

Cliff Johnson (Northwestern University) és munkatársai 2020. november 18-án hajnalban készítették ezt a felvételt a Cerro Tololo Amerikaközi Obszervatórium (Chile) 4 méteres Blanco-távcsövével. A hat perc expozíciós idejű felvételen 19 Starlink műhold nyoma számlálható meg. (Kép: CTIO / NOIRLab / NSF / AURA / DECam DELVE Survey)