Nem kell félni a Bennutól
(Rovat: Távoli világok kutatói, Katasztrófák ellen - 2021.08.18 07:15.)

A legújabb pontos mérések és számítások szerint a kisbolygó 2135-ös nagy földközelsége esetén biztosan nem csapódik a bolygónkba.

2135 szeptembere még elég távolinak tűnik. Az orvostudomány mai állása szerint senkit, aki ezt a cikket megjelenésekor olvassa, nem érintene személyesen a probléma akkor sem, ha a 101955. sorszámú Bennu földközeli kisbolygó netán eltalálná a Földet. De szerencsére nem fogja, és ez a következő generációk számára kétségtelenül jó hír.

A „dobókocka alakú” Bennu kisbolygó mozaikképét a NASA OSIRIS-REx űrszondájának felvételeiből állították össze. Az OSIRIS-REx több mint két évig tartózkodott az égitest közelében, jelenleg a Bennuról begyűjtött mintával tart a Föld felé. (Kép: NASA / GSFC / Univ. of Arizona)

A jó fél km-es átmérőjű kisbolygónál járt és azzal a Nap körüli pályáján hosszú ideig együtt keringő amerikai OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) űrszonda nem csak arra volt jó, hogy rengeteg értékes tudományos információt gyűjtsön az égitest alakjáról, felépítéséről, összetételéről, valamint mintát hozzon haza belőle. Rádiós jeladója segítségével nagyon pontosan tudták mérni a pozícióját, és így a kisbolygó pályáját is. A Bennu 2 méter (!) pontos pályameghatározását elvégző kutatócsoport eredményeiről az Icarus folyóiratban számolt be.

Hogy mi lesz 2135 után, az már bizonytalanabb. Egyrészt nehéz ilyen időtávra előre megmondni, hogy a Föld–Hold rendszer gravitációs hatására hogyan módosul a kis égitest pályája. Másrészt nem egyszerű az ún. Jarkovszkij-hatást sem modellezni, amely abból a nagyon kicsi, de hosszú távon nem elhanyagolható erőből adódik, amelyet a forgó, a Nap által felmelegített égitest éjszakai oldalának sugárzása hoz létre. A tanulmány vezető szerzője, Davide Farnocchia (JPL) ahhoz hasonlította a Jarkovszkij-effektus miatt a Bennut eltérítő erőt, mint három szőlőszem súlya. Ez hihetetlenül kicsinek tűnik ugyan, de évszázados időskálán mégis jelentős lehet a hatása abból a szempontból, hogy az égitest végül egy távoli jövőben esedékes megközelítéskor eltalálja-e a Földet vagy elsuhan-e mellette.

A friss számítások 2182. szeptember 24-én (vagyis bő másfél évszázad múlva), a leginkább „veszélyesnek” ígérkező megközelítéskor alig 0,04%-os esélyt adnak az ütközésre, ami elég megnyugtatónak tűnik majdani utódaink számára. 2300-ig csak 0,06% a becsapódás valószínűsége. Idővel a számok persze pontosodni fognak, és a Bennu 2037-es következő közelsége idején is tudnak majd például radaros méréseket végezni a pályameghatározás érdekében. Ezzel együtt a Bennut továbbra is a Földre leginkább veszélyes kisbolygók közt tartják számon. Egy 500 m-es átmérőjű égitest becsapódása nem okozna ugyan a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalását előidéző kataklizmához hasonlítható globális katasztrófát, a pusztító ereje azért regionális méretekben óriási lenne. Szárazföldön 5–10 km-es krátert ütne, tengerbe csapódva hatalmas szökőár követné. Egyelőre azonban ettől nem kell tartanunk – eggyel több ok arra, hogy az emberek legalább saját maguktól igyekezzenek megvédeni a bolygót...

A Bennu pályájára vonatkozó új eredmények ismertetése. (Videó: NASA)

A Bennu becsapódási valószínűsége kisebb, mint amit a jelenleg még fel nem fedezett, de hozzá hasonló méretű földközeli kisbolygókkal kapcsolatban becsülnek a szakértők. Ezért a NASA erőfeszítéseket tesz arra, hogy lehetőleg több mint 90%-ban felmérje a 140 m-nél nagyobb, a Földre potenciális fenyegetést jelentő kis naprendszerbeli égitestek pályáját. A becslések szerint most kb. 60%-nál tarthatnak.