Ganymedes: 21 év óta először közelről
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2021.06.09 12:15.)

A Juno űrszonda június 7-én alig több mint 1000 km-re repült el a Jupiter (és a Naprendszer) legnagyobb holdja közelében.

A Jupitert vizsgáló amerikai űrszonda 2000 óta az első, amellyel közelről vizsgálták a Ganymedest, amely a Merkúr bolygónál is nagyobb méretű égitest. Legutóbb a NASA Galileo szondája járt ott, majdnem pontosan 21 évvel ezelőtt, 2000. május 20-án. A Galileo 1995 és 2003 között keringett a Jupiter körül.

A Juno űrszonda JunoCam kamerájával 2021. június 7-én készült felvétele a Jupiter jeges holdjáról, a Ganymedesről. Az itt látható előzetes kép a zöld színben készült felvételt ábrázolja, de hamarosan elkészül a színes kép is a vörös és kék szűrővel végzett megfigyelések eredményeinek felhasználásával. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / MSSS)

A Juno június 7-én, magyar idő szerint 19:35-kor járt a legközelebb az égitesthez, 1038 km távolságban repülve el tőle. A nagy relatív sebesség (mintegy 65 ezer km/h) ellenére a JunoCam kamerával sikerült néhány (öt!) képet készítenie róla, és tudományos műszereivel is végeztek méréseket. Ezek kiértékelése, értelmezése még beletelik egy időbe, de a képekben már lehet gyönyörködni. A JunoCam a látható fény tartományban szinte a Ganymedes egy tejes féltekéjét tudta fényképezni, az elért legjobb felszíni felbontás kb. 1 km-es. Az elsőnek a Földre érkezett felvételek a Ganymedes ismerős, kráterekkel tarkított jeges kérgét mutatják – egyelőre fekete-fehérben. A holdon sötét és világos területek váltakoznak. A hosszú, egyenes árkok és kiemelkedések a kutatók szerint tektonikus törésvonalakkal hozhatók kapcsolatba. A Ganymedes az egyetlen hold a Naprendszerben, amely jelentős saját mágneses térrel rendelkezik. A jeges kéreg alatt folyékony vízből álló óceán húzódik. A becslések szerint a Ganymedes több vizet rejt magában, mint a Föld óceánjai és tengerei.

A tudományos megfigyeléseken túl a Ganymedes megközelítésének eredménye, hogy az égitest gravitációs hatására a Juno Jupiter körüli pályája megváltozott, keringési ideje jelentősen – 53 napról 43 napra – csökkent. Az így kialakított pálya alkalmas lesz arra, hogy a szonda 2022 szeptemberében megközelítse a másik nevezetes jeges holdat, az Europát is. 2023-ban és 2024-ben pedig a vulkanikus Io melletti elrepülések következhetnek.

A Juno navigációs rendszerének érzékeny kamerájával (Stellar Reference Unit) sikerült a hold árnyékos oldaláról is képet készíteni. A megvilágítást ehhez a Jupiter bolygó szórt fénye biztosította. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI)

A Juno ultraibolya spektrográfja, a Jupiter sarki fényét infravörösben tanulmányozó műszer, valamint a mikrohullámú sugárzásmérő is be volt kapcsolva. A mérések alapján információt remélnek a felszín összetételéről, a jeges kéreg vastagságáról és hőmérsékletéről. Az űrszonda ugyancsak vizsgálta a Ganymedes közelében a sugárzási környezetet. Ezek az adatok a jövőbeli űrszondás küldetések számára is hasznosak lesznek. Mint ismeretes, az Európai Űrügynökség (ESA) jövőre indítja a Jupiter rendszere felé a JUICE (Jupiter Icy Moon Explorer) szondáját, amely programja utolsó szakaszában, a 2030-as évek elején nem csak elrepül az óriáshold mellett, de pályára is fog állni a Ganymedes körül.

A Juno már a Jupiter körüli tudományos programjának meghosszabbított szakaszában jár. Még 2011 augusztusában indult, 2016 júliusában érkezett meg az óriásbolygóhoz, ahol elsősorban annak légkörét, mágneses terét kutatta, a belső szerkezetére vonatkozó információkat gyűjtött.