„Vörös és halott”
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2018.03.15 07:15.)

Ősi galaxis világíthat rá a korai univerzum állapotára.

A csillagászok a Hubble-űrteleszkóp adatait tanulmányozva találták meg az eddigi legközelebbi úgynevezett „galaxismaradványt” a Tejútrendszer képzeletbeli „hátsó kertjében”.

A Hubble-űrtávcső adatai alapján a csillagászok felfedeztek egy viszonylag közeli maradványgalaxist, amely megőrizte múltbeli tulajdonságait az elmúlt 10 milliárd évben. (Kép: NASA / ESA / M. Beasley / Instituto de Astrofísica de Canarias / P. Kehusmaa)

Az NGC 1277 jelű galaxis a Perseus-halmaz középpontjához közel helyezkedik el. A Perseus-halmaz több mint 1000 galaxist foglal magába, 240 millió fényévre tőlünk. De az NGC 1277 galaxis olyan gyorsan mozog – 3,2 millió km/h sebességgel –, hogy képtelen más galaxisokkal ütközni, vagy gázt elszívni más galaxisoktól csillagkeletkeztetéshez. A mérete mindössze negyede a Tejútrendszer méretének, de kétszer annyi csillagnak ad otthont.

A maradványgalaxisok, mint az NGC 1277 is, a korai univerzumban alakultak ki. Ezekben a galaxisokban ezerszer gyorsabban keletkeztek a csillagok, mint napjainkban a Tejútrendszerben. De az NGC 1277-ben hirtelen állt le a csillagkeletkezés, amikor elfogyott a csillagok felépítéséhez szükséges gáz, és ennek következtében nem történt újabb csillagok keletkezése hozzávetőlegesen 10 milliárd éve. A galaxis eseménytelen életéről árulkodik a kék fémszegény gömbhalmazok hiánya is. Az elképzelések szerint ezek a gömbhalmazok akkor kerülnek egy galaxis külső peremvidékére, amikor a kisebb kísérőgalaxisok beolvadnak a központi galaxisba.

Nagyságrendileg minden 1000 nagy tömegű galaxis közül egyről feltételezik, hogy maradványgalaxis. Ilyen „vörös és halott” galaxisokat a Hubble ezelőtt is látott már. De az NGC 1277 elég közel van ahhoz, hogy részleteiben is tanulmányozhassák a szakemberek. Az NGC 1277 galaxis kutatása közelebb viheti a csillagászokat a korai univerzum állapotának pontosabb megismeréséhez.