Viharos felfedezések a Juno szondától
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2018.03.09 07:15.)

A NASA Juno űrszondájának új felfedezései rávilágítanak arra, hogy a Jupiter időjárási rendszere sokkal kiterjedtebb és mélyebbre nyúlik, mint korábban gondolták.

Ráadásul maga a Jupiter majdnem merev testként forog a viharok és ciklonok alatt. „Ez egy csodálatos eredmény, és a Juno jövőbeli mérései segítenek majd megérteni, hogy milyen tranzitfolyamatok működnek az időjárási réteg és az alatta található merev test között” – nyilatkozta egy NASA sajtóközleményben Tristan Guillot, a Juno adatait elemző egyik kutató, a Côte d’Azur Egyetem (Nizza, Franciaország) munkatársa. Guillot az első szerzője annak a cikknek, amely a Nature-ben jelent meg a Jupiter mélyebb rétegeinek részletes vizsgálatáról.

„A Juno felfedezése hatással lehet ismereteinkre más rendszerekről is a Naprendszerünkben, és azon túl” – mondta. „Eredményeink azt sugallják, hogy a külső differenciálisan forgó rétegnek legalább háromszor mélyebbnek kell lennie a Szaturnuszban, és vékonyabbnak a hatalmas óriásbolygókban és a barna törpékben.”

Évtizedekig rejtély övezte, hogy a Jupiter felhőzeti övei milyen mélyen húzódnak, de a bolygó gravitációs mezejének pontos mérésével (másik Nature cikk) sikerült kimutatni, hogy az időjárási zóna 3000 km mélyre nyúlik le. Hozzávetőlegesen 3 földtömegnyi anyagot tartalmaz, ami a Jupiter össztömegének 1%-át teszi ki. Összehasonlításképp, a Föld légköre a Föld tömegének kevesebb mint egymilliomod részét teszi ki. A Jupiter pólusainak új infravörös képei az északi pólus felett nyolc óriási, szorosan tömörülő ciklont mutatnak, amelyek legalább 4600 kilométer hosszan körbeölelik a központi vihart, és a szelek több mint 350 km/h sebességgel kavarognak. A Jupiter déli pólusán szintén megfigyelhető egy központi viharcella, amelyet még öt nagyobb vihar vesz körül. Úgy tűnik, hogy ezek a viharok hosszú életűek, annak ellenére, hogy annyira közel helyezkednek el egymáshoz, hogy szinte majdnem egyesülni látszanak a határokon.

Lélegzetelállító infravörös felvétel a Jupiter északi pólusáról. A kép a póluson található központi vihart mutatja, amelyet nyolc (!) másik ciklon ölel szorosan körül. Hasonló, de még nagyobb viharok tombolnak a déli póluson. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / ASI / INAF / JIRAM)

„Az északi ciklonok mindegyike majdnem olyan széles, mint a Nápoly (Olaszország) és New York közötti távolság, a déliek pedig még nagyobbak” – mondta Alberto Adriani római kutató, egy harmadik tanulmány vezető szerzője. „Semmi ehhez foghatót nem ismerünk a Naprendszerben. Felmerül a kérdés, hogy miért nem egyesülnek? A Cassini adatai alapján tudjuk, hogy a Szaturnusz felszínén mindössze egy örvény van mindkét pólus felett. Most kezdjük megérteni, hogy a gázóriások nem ugyanazon a módon keletkeztek.”