Közelképek a Jupiterről
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2016.09.04 09:30.)

A NASA bemutatta az augusztus 27-én a Jupiterhez legközelebb járt Juno űrszonda felvételeit az óriásbolygó pólusvidékeiről.

Amint azt a hét elején megírtuk, a Jupiter körüli pályán keringő amerikai űrszonda alig több mint 4000 km magasságban repült el az óriásbolygó felhőzete felett. Ilyen közelségben eddig még egyetlen űreszköz sem vizsgálta a Jupitert. Ráadásul a Juno a bolygó pólusai fölött húzódó pályán kering, ami arra is módot ad, hogy magas szélességeknél tanulmányozzák vele a Jupitert. Erre korábban ilyen nézőpontból szintén nem volt példa.

A NASA a hétvégére ígérte az első közeli felvételeket, amiket tegnap közzé is tettek. A JunoCam nevű kamera csak az egyik az űrszonda 9 fedélzeti műszere közül. A többi tudományos mérés adatain már dolgoznak a szakemberek. A megközelítéskor mintegy 6 megabájtnyi adatot szolgáltattak a napelemes energiatermeléssel működő szonda műszerei. A Juno a tervek szerint összesen 36-szor kerüli meg a Jupitert, mielőtt beleirányítják majd a légkörbe, ahol megsemmisül. Az óriásbolygó melletti, július eleji lefékezés után elért elnyúlt, 53,5 napos periódusú pályák után október második felében kialakítják a kutatómunkához szánt közelebbi, 14 napos pályát. A Juno tudományos célja a bolygó belső szerkezetének, magjának, mágneses terének vizsgálata, a bolygó fejlődéstörténetének jobb megértése.

Az új képek tanúsága szerint a Jupiter jól ismert, az egyenlítőjével párhuzamosan futó felhősávjai a legmagasabb szélességeken eltűnnek. Ehelyett egy meglehetősen összetett kép tárult a Juno kamerája elé, amelyen számos óriási hurrikánszerű felhőörvény fedezhető fel. Az árnyékokból ítélve egyes képződmények az általános felhőszint fölé emelkednek.

A JunoCam felvétele augusztus 27-én, 78 ezer km távolságból készült az északi pólus környékéről. A két változat eltérése a feldolgozás módjából adódik: az egyiken inkább a jobban megvilágított részen, a másikon a terminátor (a nappal és az éjszakai féltekét elválasztó vonal) környékén levő légköri struktúrákat emelték ki. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / MSSS)

Ellentétben a Szaturnuszon a Cassini-szonda által látottakkal, a Jupiteren nem tűnik fel a nagy, hatszögre emlékeztető alakú sarkvidéki légörvény.

Közelkép a Jupiter déli pólusvidékéről, 94 500 km távolságból, mintegy egy órával a pálya bolygóhoz közeli pontján való áthaladás után. Rajta számos kisebb-nagyobb, változó méretű, az óramutató járásával megegyező vagy épp ellentétes irányban forgó felhőörvénnyel, a földi hurrikánok óriási kiterjedésű megfelelőivel. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / MSSS)

A mostaniak csak a legelső megfigyelési eredmények, amelyek máris meglepetésekkel szolgáltak a kutatók számára. A Juno igazi tudományos programja pedig még meg sem kezdődött! Nem nehéz megjósolni, hogy még sokat hallunk a majdani felfedezésekről.

Sarki fény a Jupiter déli pólusa körül, a Juno infravörös tartományban végzett megfigyelései alapján. Az űrszonda poláris pályája miatt most először nyílik lehetőség a jelenség részletes tanulmányozására. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / ASI / INAF / JIRAM)