Olaszország és az „exploration”
(Rovat: Távoli világok kutatói, Az űrállomás és kontinensünk - 2015.07.07 07:07.)

Nemcsak az ISS-en működnek olasz berendezések, a Csurjumov–Geraszimenko-üstököstől a Marsig a Naprendszer különböző égitestjeire is elviszik azokat európai és amerikai űrszondák.

Az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) minden év júniusában Bécsben tartja nyolcnapos ülését. Mint mindig, számos résztvevő ország idén is úgynevezett technikai előadásban számol be űrtevékenysége legújabb eredményeiről. A Bizottság idén júniusi ülésén az olasz küldöttség tagja által elmondott előadás alapján mai cikkünkben áttekintjük Olaszország részvételét az „exploration” programokban.

Sajnos az exploration magyar megfelelőjét mindeddig nem sikerült „megalkotni”, ez az emberes űrrepülést és a Naprendszer égitestjeinek automatákkal történő kutatását egyaránt magába foglalja. Az olasz űrhajósok tevékenységét – ugyancsak egy, az ENSZ-ben tartott olasz előadás alapján – korábban már bemutattuk. Emellett olasz üzemekben készült az ISS hardverjének több fontos darabja is. 2001 óta öt olasz űrhajós hajthatta végre kutatási programját a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén.

Nicole Stott amerikai űrhajós a japán Kibo modulban elhelyezett olasz MDS (Mice Drawer System) berendezéssel, amelyben kisebb emlősállatokkal végezhetnek kísérleteket. (Kép: NASA)

Az olasz kutatók és mérnökök elsősorban a három hosszú időtartamú űrrepüléshez (Paolo Nespoli, Luca Parmitano és Samantha Cristoforetti) számos kísérleti eszközt fejlesztettek ki. Ezek egyike például az a kesztyű, amely a beépített érzékelők segítségével azt vizsgálja, miként változik a kéz mozgása és a fogás erőssége a súlytalanság hatására. Az ELITE-S2 jelű eszköz már nemcsak a kéz, hanem az egész test mozgását tudja elemezni a súlytalanságban. Az ALTEA kísérletsorozat keretében automatikus működésű dozimétert fejlesztettek, amely a Destiny modulban kapott helyet. Az MDS viszont olyan, ugyancsak olasz fejlesztésű, többfunkciós berendezés, amelyben kistestű emlősökkel, például egerekkel lehet kísérleteket végezni a súlytalanságban.

Olasz berendezések a Rosetta keringő egységén: VIRTIS, GIADA és OSIRIS WAC. (Kép: ESA / ATG medialab)

Az olasz tudósok és mérnökök részt vettek a Rosetta küldetésben is. A keringő egységre olasz vezetéssel készült a látható és az infravörös tartományban működő képalkotó spektrométer (VIRTIS), a porszemek becsapódását elemző és porgyűjtő készülék (GIADA) és az OSIRIS kamerarendszer nagy látószögű része (OSIRIS WAC). A leszállóegységre olaszok készítették a napelemeket, valamint a fúró, mintavevő és a mintákat szétosztó eszközt (SD2).

A 2016-ban indítandó ExoMars keringő egysége, a tetején a Schiaparelliről elnevezett légköri szondával a Thales Alenia Space rázópadján. (Kép: ESA / S. Corvaja)

Részt vesznek az olaszok az ESA által a Roszkoszmosz közreműködésével megvalósítandó, „kétfelvonásos” Mars-kutató programjában, az ExoMarsban is. A 2016-ban indítandó keringő egységhez, illetve a 2018-ban induló leszállóegységhez és marsjáróhoz egyaránt fontos berendezéseket építenek. Emellett kerültek olasz műszerek a Naprendszer különböző égitestjeit felderítő NASA szondákra, a Cassinire (az adatokat a Földre küldő antenna), a Mars Rconnaissance Orbiterre (a Mars felszínén vizet kereső SHARAD radar), a Cerest és a Vestát vizsgáló Dawnra (látható és infravörös spektrométer, VIR) és a Jupiter felé tartó Junóra (a sarki fényt feltérképező infravörös detektor, JIRAM).

A NASA Dawn szondájára az Olasz Űrügynökség (ASI) készítette a látható és infravörös tartományban működő képalkotó spektrométert (VIR). (Kép: SELEX GALILEO / ASI / INAF)