Kozmikus karambol
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , A hét képe - 2010.08.13 08:30.)

Egy új felvétel a Csáp-galaxisokról betekintést enged a csillagászoknak egy galaktikus ütközésbe.

A Földtől 62 millió fényév távolságra levő Csáp-galaxisok (NGC 4038 és 4039). A kép a nagy űrobszervatóriumok (Chandra-röntgenteleszkóp, Hubble-űrteleszkóp és a Spitzer-űrteleszkóp) által készített felvételek montázsából született. (Chandra: NASA/CXC/SAO; Spitzer: NASA/JPL-Caltech; Hubble: NASA/STScI)

A NASA űrobszervatóriumainak együttműködésével új képet közöltek két ütközésben lévő galaxisról. A Csáp-galaxisokról készült kép a Chandra-röntgenteleszkóp (kék), a Hubble-űrteleszkóp (arany és barna) és a Spitzer-űrteleszkóp (vörös) által készített felvételek kombinálásával jött létre. A Csáp-galaxisok nevüket a hosszú, csápszerű karjaikról kapták, melyek nagy látószögű felvételeken jól kivehetőek.

Az ütközés, mely több mint 100 millió éve kezdődött és még napjainkban is tart, heves csillagkeletkezést indukált, melynek folyamán csillagok millióinak fénye ragyogott fel a galaxisok por- és gázfelhőinek mélyén. Ezen csillagok közül a nagy tömegűek néhány millió év alatt felélték energiakészleteiket és látványos szupernóva-robbanásban fejezték be életüket.

A Chandra-röntgenteleszkóp által készített felvételen hatalmas, forró intersztelláris gázfelhők figyelhetőek meg, melyekben számos olyan elem is található – mint oxigén, vas, magnézium, szilícium –, melyeket szupernóva-robbanások juttattak a felhőkbe. Ezek a felhők lesznek a következő csillagpopuláció bölcsői. A képen látható pontszerű röntgenforrások fekete lyukakba behulló anyagcsomók, illetve a nagy tömegű csillagok maradványai, neutroncsillagok. A két galaxisban található fekete lyukak között jónéhány tömege megközelíti a 100 naptömeget is.

A Spitzer-adatok feltárják a meleg porfelhőket, melyeket újszülött csillagok fénye melegít. A legfényesebben ragyogó felhők a két galaxis közötti területen találhatóak.

A Hubble felvételén az idősebb csillagok és csillagkeletkezési területek arany és fehér színben figyelhetőek meg, míg a porfilamentumok barna színűek. A vizuális tartományban készült képen a számos halványabb objektum csillaghalmaz, melyek csillagok ezreinek adnak otthont.