Bekövetkezett a Plútó trónfosztása
(Rovat: Távoli világok kutatói - 2005.07.31 11:27.)

Megtörtént az, amire már régóta számítottak a szakemberek: a Plútónál nagyobb és távolabbi égitestet találtak a Naprendszerben. A felfedezéstől nemhogy 10-re emelkedett volna, inkább nyolcra csökken a nagybolygónak tekintett égitestek száma.

Már 1930-as felfedezése után sem ismerte el mindenki, hogy a Plútót kilencedik nagybolygónak tekinthetjük, mivel annyira különbözik belső társaitól. Később sorra fedezték fel a hozzá hasonló égitesteket a közelében, de a tradíció jó ideig tartotta magát. Az elmúlt napokban azonban több olyan bejelentés is napvilágot látott, amelyek alapjában rengetik meg nagybolygó "státuszát".

Elsőként a 2003EL61 jelű égitestről értesítették a sajtót. Ez egyike a Plútó térségében talált közel ezer Kuiper-objektumnak, de társai közül kitűnik méretével. Úgy fest, átmérője kb. 70%-a, tömege pedig mintegy harmada a Plútóénak. A becslésben nagy segítséget nyújtott a Spitzer-űrteleszkóp, amelynek mérései alapján az égitest fényvisszaverő képességét határozták meg. A Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával 2004. május 6-án fedezték fel, de december 28-ig nem vették észre a felvételen. A Mike Brown (Caltech) vezette kutatócsoport már közel egy éve követte az objektumot, és a fotóarchívumokban is körülnéztek, mielőtt két napja bejelentették a felfedezést.

A bejelentést egy másik csoport "segítette elő", a 2003EL61-t ugyanis Jose-Luis Ortiz (Sierra Nevada Observatory) vezetésével az előzőktől független csapat is megtalálta. Az objektum érdekessége, hogy egy hold is kering körülötte, amely a páros össztömegének csak kb. 1%-át teszi ki. Összehasonlításként ugyanez az arány a Plútó-Charon párosnál 10%.

A független bejelentés nyomán az eredeti felfedezők jobbnak tartották, ha további újonnan felfedezett, de még be nem jelentett égitestjeikről is hírt adnak. Ezek közül legfontosabb a 2003UB313, amely úgy tűnik, nagyobb a Plútónál, és háromszor messzebb van nála. Pályája a Naprendszer fősíkjával 45 fokos szöget zár be, és 560 év alatt kerüli meg csillagunkat. Útvonalának távoli részén 97-szer messzebb jár a Naptól, mint általában a Föld, míg napközelben ugyanez az érték 36-szoros. Az égitestet még 2003. október 21-én fedezték fel a Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával, majd később a nyolc méteres északi Gemini teleszkóppal is vizsgálták.

Kíváncsi további részletekre is? Olvassa el a teljes cikket együttműködő partnerünk, az ORIGO WEB-Magazin Tudomány Rovatában (link alul)!