Űr-VLBI (4. rész) – második generációs programok
(Rovat: Távoli világok kutatói, Japán a világűrben , Űrcsillagászat Európában - 2004.02.23 09:10.)

Az űr-VLBI rádiócsillagászati technika hét éve működik, a japán HALCA mesterséges holdon elhelyezett rádióteleszkóp és a vele együtt dolgozó földi rádiótávcső-hálózat révén. Természetesen már tervezik az űr-VLBI holdak második generációját is.

Sorozatunk előző három részében röviden ismertettük az űr-VLBI technikát, csillagászati alkalmazásait és a hazai részvételt a japán VSOP programban. A befejező részt a közeljövőben tervezett újabb űr-VLBI mesterséges holdak bemutatásának szenteljük.

A japán JAXA űrügynökség döntéshozói elé 2003 októberében került az a javaslat, amely szerint a sikeres VSOP program utódaként egy újabb űr-VLBI mesterséges holdat kellene megépíteni és pályára állítani. A VSOP-2 munkanevű program az elődjéhez képest legalább tízszeres érzékenység-növekedéssel számol, s ennek révén egy sor olyan csillagászati objektumot tudna megfigyelni űr-VLBI módszerrel, amelyek eddig ehhez túl halványak voltak. Az érzékenység növelése némileg nagyobb (8 helyett 9 m-es átmérőjű) antennával, megnövekedett sávszélességgel, hűtött vevőberendezéssel és újszerű, a földi VLBI hálózatoknál már alkalmazott megfigyelési technikával lehetséges. Emellett más frekvenciasávokban dolgoznának, így új nagy felbontású „ablakok” nyílnának a rádió-világegyetemre.

Ha a VSOP-2 sikeresen veszi az akadályokat – vagyis ha a pénzügyi támogatásért folyó versenyben legyőzi versenytársait, köztük egy röntgencsillagászati mesterséges holdat vagy egy napvitorlást –, akkor legkorábban 2008-ra valósulhatna meg. Mindez akár heteken belül eldőlhet.

A másik említésre érdemes program, az orosz RadioAstron (magyar átírásban Ragyioasztron) valójában már nagyon régóta napirenden van. Még a szovjet időkben kezdődött, de a sorozatos anyagi problémák miatt mindmáig nem valósult meg. Az utóbbi idők fejleménye, hogy a legújabb ígéretek szerint mégis lehet belőle valami. Hosszú szünet után talán ez lesz a következő orosz űrcsillagászati hold, 2006-os indítással. Fedélzetén egy 10 m átmérőjű, a Föld körüli pályán legyezőszerűen kinyitható paraboloid antennával különleges, magas és elnyúlt pályára kívánják állítani. (A Proton hordozórakétával ez nem akadály, még a 2,5 tonnás tervezett tömeg mellett sem.) Földtávolban 350 ezer km magasságban a földi VLBI antennákkal együtt olyan nagy kiterjedésű hálózatot (hosszú bázisvonalakat) alkot, amelynek szögfelbontása lélegzetelállító: 8 milliomod ívmásodperc, 22 GHz frekvencián. Izgalmas kérdés, hogy mennyi olyan rádiósugárzó égitestet találnak majd, amelyet ilyen eszközzel meg lehet majd figyelni.