Ki volt Nagy Ernő?
(Rovat: Szakmapolitika - 2019.06.30 07:15.)

Idén lesz ötven éve, hogy elhunyt Nagy Ernő, akinek a rakétatechnikával és az űrhajózással kapcsolatos munkássága véleményem szerint a legnagyobb hatással volt a magyar űrkutatás létrejöttére…

...valamint a magyar közvéleményre is 1956 és 1969 között. Hihetetlenül termékeny, de ugyanakkor alapos és igényes szerző volt, aki otthonosan mozgott az éppen csak megszületett asztronautika szinte valamennyi területén. Egyesületünk, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) jogelődjének ebben a korszakban döntő befolyással bíró, szakavatott titkára volt, aki nélkül ezt a döbbenetesen sok újdonságot hozó korszakot az első szputnyiktól az első holdraszállásig elképzelni sem lehet. De mit tud róla manapság a közvélemény, mit tud róla maga a MANT és tagsága? Alig valamit. A Wikipédia 7 soros cikke – amely a Magyar Életrajzi Lexikon Nagy István György által írt szövegének rövidített átvétele – ennyit tart róla említésre méltónak: „Nagy Ernő (Bp. 1917. nov. 28. – Bp. 1969. szept. 26.) gépészmérnök. A magyar asztronautikai szakirodalom kiemelkedő művelője. Az ELTE meghívott előadója, a magyar–angol és angol–magyar műszaki szótár szerkesztője volt. A MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztályának alapító tagja és 1959–1964 között titkára. A sajtó rendszeresen közölte kitűnő ismeretterjesztő cikkeit. Fő művei: Az űrrepülés jövője (Bp. 1962); Az űrkutatás eredményei (Bp. 1964); Tíz év űrkutatás (Bp. 1967); Rakétajárművek (Bp. 1968).”

Az Űrhajózási Lexikon (Bp. 1980) szintén csak rövid, bár fényképpel is illusztrált cikket közöl róla, amely azonban említést tesz a MTESZ Nagy Ernő-emlékéremről is, amelyet elsőként Magyari Béla kapott meg 1980-ban.

Régi kiadványok után kutatva könyvtáramban nemrég három fontos dokumentumra bukkantam, amelyek alkalmasak arra, hogy felhívják a figyelmet Nagy Ernőre, mint az asztronautika első egyetemi kurzusainak oktatójára (és a Rakétafizika címen tankönyvként kiadott fantasztikusan gazdag jegyzeteire!), mint a Központi Asztronautikai Szakosztály (KASZ) és a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) közötti kapcsolat kiépítőjére, és mint Kármán Tódor, a magyar származású, de az USA-ban dolgozó világhírű tudós aeronautikai és asztronautikai munkásságáról szóló, angolul megjelent tanulmány szerzőjére.

Mindhárom még 1962–63-ból való, amikor elsősorban Gagarin repülésének köszönhetően rohamosan nőtt hazánkban is az űrhajózás iránti érdeklődés.

Azt, hogy Nagy Ernő nemcsak számos könyvet és még több cikket írt a témakör mérnöki oldaláról, hanem oktatott is a Budapesti Műszaki Egyetemen és az ELTE-n, azt eddig is tudtam, de egy most előkerült 120 oldalas (dedikált) egyetemi jegyzet hitelesen tanúskodik előadásainak magas színvonaláról. A jegyzet, amely 1962-ben mindössze 57 példányban jelent meg a Tankönyvkiadónál, tele van képletekkel, hiszen speciális kollégiumként az ELTE 3. 4. és 5. évfolyamos fizikus hallgatói részére készült. A bevezetésből az is kiderül, hogy Nagy Ernő „A rakéták és az asztronautika fizikai alapjai” címmel akkor már harmadik éve oktatott az ELTE-n. Számomra elég nyilvánvaló, hogy ez volt magyar egyetemen az első űrkutatási témakörű kollokvium, Nagy Ernő pedig az első előadó, aki rakétatechnikáról és asztronautikáról tartott egyetemi színvonalú előadás-sorozatot Magyarországon.

A másik, lényegesen rövidebb dokumentum a BME Periodica Polytechnica (Engineering – Maschinen- und Bauwesen) című folyóirata 7. kötetének első számában jelent meg 1963-ban. Nagy Ernő angol nyelvű publikációjának címe „Theodore von Kármán – honorary doctor of the Polytechnical University of Budapest”. A gazdag tartalmú, hiteles összefoglalás Kármán Tódor életművéről abból az alkalomból készült, hogy 1962 őszén megkapta a BME díszdoktora címet. A cikk részletesen kitér az asztronautika területén folytatott alapvető jelentőségű munkásságára is. Ilyen szempontból valószínűleg első a hazánkban megjelent írások között. Azokban az években egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy egy magyar emigráns tudósról ennyire hiteles és méltató ismertetés jelenhet meg.

A harmadik dokumentumot Frederick C. Durant, az IAF egykori elnöke (1954–1956) írta az IAF 1962 évi, várnai kongresszusáról, és az USA-ban jelent meg 1963 szeptemberében. Ez volt az első olyan kongresszus, amelyen hivatalos magyar delegáció jelent meg. A közgyűlésen Nagy Ernővel ketten képviseltük a KASZ-t. Ebben a kiadványban a szerző felsorolja az akkori tagegyesületek főbb adatait, köztük a 35. oldalon a KASZ-t is, amely ott „Magyar Asztronautikai Egyesületként” szerepel. Számomra nem világos, hogy a KASZ-ra vonatkozó következő adatok tényleg Nagy Ernő leveléből származnak-e, ugyanis szerintem pontatlanok. Durant szerint az alapítás éve 1958 (?), az IAF tagságé 1962 (?), a tagok száma 80 (?), akik a dokumentum szerint „szakemberek, akik az űrkutatással kapcsolatos területen dolgoznak vagy oktatnak”. Durant egy Nagy Ernő által 1963. augusztus 23-án írt levélre hivatkozik, de könnyen lehet, hogy a számokat csak emlékezetből idézte. Annyi azonban biztos, hogy az 1959-ben alapított KASZ 1962 őszén már az IAF tagja volt, ami azért fontos, mert korábban ezen az új területen Magyarországnak semmiféle nemzetközi kapcsolata nem volt még (mind a COSPAR mind az ENSZ Világűrbizottsága, de még az Interkozmosz kapcsolatok létrejötte is későbbre datálódik). Nagy Ernő szerepe tehát vitathatatlanul meghatározó volt nemzetközi kapcsolataink kiépítésében is. Nem kétséges, hogy ha tovább él, akkor nagy szerepet játszott volna a magyar űrtevékenység szervezett nemzetközi kapcsolatainak létrehozatalában is.

Nagy Ernő 1960-ban Drezdában. (A szerző fényképarchívumából)

Nagy Ernő széleskörű szakismeretekkel és kitűnő nyelvtudással rendelkezett, de orgonálni is tudott. Még élt az ötven évvel ezelőtti holdraszállás idején, de már súlyos betegen, kórházban feküdt. Egyik valamivel korábbi kezdeményezése, az Élet és Tudomány “Kozmikus Krónika” rovata volt, amelynek folytatása az én feladatom lett. Ebben a rovatban – később Horváth Andrással közösen – több mint negyedszázadon keresztül törekedtünk arra, hogy Nagy Ernő szellemében folyamatos, hiteles tájékoztatást adjunk az olvasóknak arról, hogy mi történik éppen a világűrben.