Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

„A magyar űrkutatás történelmi sikere”
(Rovat: Szakmapolitika, Hazai kutatóhelyek és űripar , Az Űrvilágnak nyilatkoztak - 2015.11.03 07:15.)

Hazánk ESA-csatlakozása kapcsán nyilatkozott portáluknak Kovács Kálmán, a MŰT korábbi elnöke. Az interjú első részében a nemzetközi környezetről és a múlt eredményeiről, illetve csalódásairól beszél.

Dr. Kovács Kálmán jelenleg a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpontja (EIT) igazgatója. Korábban két részletben, csaknem másfél évtizeden át volt a Magyar Űrkutatási Tanács (MŰT) elnöke, ezért arra kértük, ossza meg olvasóinkkal hazánk ESA-csatlakozásával kapcsolatos gondolatait. Beszélgetésünk aktualitását az adta, hogy az interjú rögzítése előtti napon jelentek meg a Magyar Közlönyben az ESA-csatlakozásunkat kimondó törvények, és éppen egy évvel korábban született meg a Kormány döntése a csatlakozás támogatásáról.


Kovács Kálmán a MŰT elnökeként Farkas Bertalannal együtt első űrrepülése után köszönti Charles Simonyit a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban (2007. IV. 30.)


Kovács Kálmán adta át Charles Simonyinak a „Magyar a világűrben” emlékplakettet (2007. IV. 30.)

– Melyek az első benyomásaid annak kapcsán, hogy végre sikerült csatlakoznunk az ESA-hoz?
– Nagyon nagy öröm ez, történelmi siker, és a magyar űrkutatás szempontjából ez legalább olyan mérföldkő, mint annak idején mondjuk az Interkozmoszhoz való csatlakozás. Olyan szervezethez csatlakozunk, amelyik egyértelműen sikeres szakmai politikát folytat. Ha ehhez jól tudunk alkalmazkodni, akkor ez mind tudományosan mind gazdaságilag nagy lehetőség. A kérdés az, hogy ki tudjuk-e hozni mindazt, ami egy ilyen típusú stratégiai szövetségből kihozható. Ennek a legfontosabb kiinduló pontja az, hogy felkészültünk-e, tehát a közel 20 éves csatlakozási folyamat segítette-e a felkészülésünket, vagy a második tíz év inkább egy befagyasztott állapotot okozott. A közeljövőben eldől, hogy dinamikusan fel tudunk-e nőni ahhoz a lehetőséghalmazhoz, amely most megnyílt előttünk.

– Mielőtt részletesebben beszélnénk az ESA-ról, az érdekelne, hogy szerinted az elkövetkező évtizedekben nekünk kizárólag az ESA felé kell fordulnunk, vagy fenn kell tartanunk más irányokban is az együttműködést, ennek minden anyagi vonzatával együtt? Mi a jó stratégia?
– Véleményem szerint egy kis országnak a nemzetközi kapcsolatokban mindig több lábon kell állnia. Az űrtevékenység területén is kell egyfelől egy jó, komoly és erős szövetség – ezt jelenti ezután számunkra az ESA –, mert az egyfajta biztonságot ad a fejlődésben. Másrész, éppen azért, mert kis ország vagyunk, lehetőségünk is jobban van arra, hogy más irányú szövetségeket is kössünk, és ezzel élnünk is kell. Szerintem erre számít az ESA is, Magyarországot azért is tartja értékesnek, mert sok irányból tud egyéb információt és tapasztalatot is behozni a rendszerbe. Azt gondolom, hogy nagyon meghatározó lesz, mit tudunk a korábbi együttműködések és azok megújítása alapján orosz és amerikai relációban felmutatni. Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi az elmúlt években meggyengült. Emellett fontosnak tartom, hogy az űrtevékenységben egyre nagyobb szerepet játszó országok közül legalább kettővel, Indiával és Kínával érdemi kapcsolatot építsünk ki. Indiával erre meg is vannak az erős alapok. Tehát szerintem mi csak akkor lehetünk sikeresek az ESA-ban, ha ezt a három vagy négy kapcsolatot is fel tudjuk mutatni az ESA felé.

– Van realitása annak, hogy erre anyagi fedezetet lehet szerezni, vagy a szakma most elégedjék meg azzal, hogy az ESA-csatlakozás sok pénzébe kerül az országnak?
– Ezt látom a valódi kockázatnak. Az űripar és űrszolgáltatás területén a verseny nagyon kiélezett, mert ez egy nagy hozzáadott értékű piac. Itt egy cég akkor tud versenyképes ajánlatokat tenni, ha komoly saját vagy intézményi kutatási háttérrel rendelkezik. Azt azonban nem gondolhatjuk, hogy pusztán piaci alapon annyi nyereséget lennének képesek termelni a cégeink, hogy az a kutatási hátteret finanszírozza. Erre a világcégek sem képesek, magyar KKV-k pedig biztosan nem. Ehhez tehát állami támogatás kell. Ez a világon mindenütt így van. Ha az ESA-csatlakozásnak az a következménye, hogy a pénzszűke miatt éppen azok a kutatások nem kapnak támogatást, amelyek űriparunk versenyképességét, más piacokon való sikerességét biztosítja, az néhány év múlva már komoly veszteséget okozna az országnak. A legszörnyűbb az lenne, ha a megalapozó kutatások, illetve a más együttműködési irányokban történő aktivitásunk támogatásának hiánya miatt nem lennénk olyan sikeresek az ESA-ban, mint amilyen reményekkel és várakozásokkal most az ESA-ra tekintünk.


Jean-Jacques Dordainnel, az ESA akkori főigazgatójával az ESA–EU Űrtanács ülésének szünetében – amikor Magyarország először nekifutott az ESA-csatlakozásnak (Brüsszel, 2007. V. 22.)

– Egy kérdés erejéig maradjunk még a múltnál! Most, csaknem tíz év távlatából hogyan látod, annak idején, amikor 2007-ben először nekifutottunk, miért nem sikerült a csatlakozás?
– A szándék akkor is megvolt, de akkor is, mint ahogy most is, a legnagyobb problémát a pénz jelentette. Meg kellett győzni akkori miniszterkollégáimat, és különösen a kormányzati gazdasági szakembereket arról, hogy ez egy jó költségvetési befektetés, amely ha nem is közvetlenül, de a kapcsolódó iparon keresztül áttételesen nagyon is jövedelmező. A problémát az jelentette, hogy mire a tárgyalások befejező szakaszába eljutottunk, addigra Magyarország már belefutott a 2008-as általános gazdasági válságba, amikor az országnak ennél sokkal súlyosabb problémákkal kellett szembenéznie. Ezért néhány hónappal a tényleges csatlakozás előtt a legnagyobb szívfájdalmunkra vissza kellett lépnünk.


2007. május 25-én Kovács Kálmán vezetésével megkezdődtek a hivatalos tárgyalások az ESA-csatlakozásról. Erőfeszítéseinket csak nyolc év után koronázta siker. (Kép: www.hso.hu)


Az ESA tárgyalóküldöttsége nemcsak a magyar űripar lehetőségeivel, hanem a Budai Vár nevezetességeivel is megismerkedett (2007. V. 25., kép: www.hso.hu)

Hozzá kell tennem, hogy sokkal szerencsésebb volt a meteorológus szakma, mert ott egy különleges költségvetési pillanatot kihasználva, előterjesztésemre egy hirtelen döntéssel a magyar Kormány vállalta az EUMETSAT-tagságot és a vele járó költségeket. Akkor az EUMETSAT illetékesei részéről hivatalos fórumokon, tájékoztatókon elhangzott, hogy ez nemcsak a meteorológiai szolgáltatás szempontjából fontos, hanem a magyar űripar számára is nagy lehetőséget hordoz. Ebből sajnos nem lett semmi. A későbbiekben ezt a realitást szembeállították az ESA-csatlakozás ígéreteivel, ami nagyon megnehezítette az űrkutatás területén a hiteles lobbizást és az előrelépést.


Kovács Kálmán nyitotta meg az OMSZ-ben az EUMETSAT belépésünk alkalmából tartott információs napot, amelyen az EUMETSAT részéről a magyar űriparnak tett beváltatlan ígéretek hangzottak el (2009. I. 19.)

– Eddig a múltról és a nemzetközi környezetről kérdeztelek. Azzal köszönöm meg a beszélgetésnek ezt az első felét, hogy a továbbiakban már a jövőről, az ESA-belépés nyomán előttünk álló kihívásokról kérdeznélek.

Az interjút készítette:

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021