Starlink: új típusú műholdak indultak
(Rovat: SpaceX, Lássuk és halljuk egymást - 2023.02.28 06:15.)

Egy Falcon-9 rakétával 21 második generációs „miniműhold” állt pályára Floridából.

A mini jelző persze csak a végleges, majdan a Starshippel felbocsátandó „igazi” második generációs (V2 vagy Gen2) Starlink műholdakkal való összehasonlításban állja meg a helyét. Míg ugyanis az eddig pályára került első generációs Starlink holdakból általában 50-nél is többet el tudtak indítani egyszerre, a mostani küldetés során 21 fért be a Falcon-9 orrkúpja alá.

A SpaceX első adag „V2 mini” kategóriájú Starlink műholdja a startra való előkészületek során. Eddig, december óta a második műhold-generáció számára fenntartott pályákat ez első generációsokkal azonos méretű műholdakkal kezdték el feltölteni. (Kép: SpaceX)

A SpaceX vállalat alacsony pályás internetszolgáltató műholdrendszere, a Starlink legújabban február 28-án magyar idő szerint 0:13-kor bővült. Helyben, a floridai Cape Canaveral támaszponton még 27-ét mutatott a naptár. Ugyanazon a napon korábban egy mások Falcon-9-nek a szomszédos Kennedy Űrközpontból kellett volna indítania a Crew Dragon űrhajót, amely a Crew-6 küldetés négy űrhajósát szállította volna a Nemzetközi Űrállomásra. A visszaszámlálás azonban technikai okokból alig több mint 2 perccel a tervezett start előtt leállt. Legkorábban március 2-án próbálkoznak újra. Addig Cape Canaveral 40-es starthelyénél folytak a Starlink 6-1 indítás előkészületei.

A V2 mini műholdaknak nem csak a tömege nagyobb (mintegy háromszor, vagyis 800 kg-os), de adatátviteli kapacitásuk is négyszer akkora, mint az első generációsoké (pontosabban az eddig indított V1.5 széria tagjaié). A műholdak teste 4,1 m széles. A Starlink második generációs műholdjai képesek lesznek a szokványos földi mobileszközökkel közvetlenül is kommunikálni. A mostani 21-es adag 370 km magas, 43°-os hajlásszögű pályákra került. A magasság nagyobb az eddig megszokott kezdeti értéknél, így a műholdaknak kevesebb időbe, az ionhajtóműveknek pedig kevesebb üzemanyagba kerül majd, mire eljutnak végleges pályamagasságukba, 500 km fölé. Az újfajta ionhajtóművek egyébként (olcsóbb) argont használnak, és nem kriptont, mint az előző Starlink generációéi. Így 2,4-szeres tolóerő és hatékonyabb üzemeltetés jellemzi ezeket.

Az ionhajtóművek és persze a fedélzeti kommunikációs berendezések üzemeltetéséhez elektromos energiára van szükség. Ezt a már a Föld körüli pályán kinyitott 30 m-es kiterjedésű, kettős napelemtáblák biztosítják. Az előző Starlink műholdgeneráció tagjai egy 11 m-es napelemtáblával voltak felszerelve. A 116 m² napelemes felület több mint négyszerese a régiekének.

Most mutatkoznak be az új, saját fejlesztésű, argont használó ionhajtóművek. (Kép: SpaceX)

Bár az új V2 mini holdak felülete nagyobb a régieknél, igyekeztek többféle módszerrel csökkenteni a fényvisszaverő képességüket. Így a remények szerint alkonyat után vagy napkelte előtt, amikor még nap éri őket, nem látszanak majd fényesebbnek az égen, mint az eddig felbocsátott első generációs műholdak. Hogy ez tényleg így lesz-e, azt majd a mérések megmutatják. Közvetlenül a start után, amikor még elég alacsonyan és egymás közelében repülnek, azért ezek a műholdcsoportok is feltűnő jelenségek lesznek az égen.

A cég tovább folytatja a V1.5-ös „régi” műholdak indítását is. Ha minden a tervek szerint alakul, a következő adag startja hamarosan, 28-án magyar idő szerint 20:20-kor lesz Kaliforniából (egy napos halasztást követően). Azon a Starlink 2-7 repülésen 51 műhold lesz a Falcon-9 rakéta tetején.