Teljessé vált a Rosetta képarchívuma
(Rovat: Rosetta üstökösprogram, Távoli világok kutatói - 2018.07.17 07:15.)

Az ESA archívumában mostantól elérhető minden nagyfelbontású kép és a hozzájuk tartozó adathalmaz a Rosetta úttörő küldetéséről.

Az európai űrszonta a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz látogatott. A teljes archívum természetesen tartalmaz olyan ikonikus képeket is, mint például a Philae leszállóegység megtalálásához használt felvétel, vagy amelyeket a Rosetta az üstökös felszíne felé való végső ereszkedése során készített. A képeket az OSIRIS (Optical, Spectrocopic and Infrared Remote Imaging System) kamera csapata az ESA-nak májusban adta át, ezután feldolgozásra és feltöltésre kerültek mind az Archive Image Browser, mind a Planetary Science Archívumban.

Az Archive Image Browser tárol az űrszonda navigációs kamerájával rögzített képeket is, míg a Planetary Science Archívum nyilvánosan hozzáférhető adatokat tartalmaz a Rosetta tizenegy fedélzeti tudományos műszeréről – valamint az ESA más, Naprendszer-kutató küldetéseiről.

A Rosetta OSIRIS kamerájával készült nagyfelbontású képek végső sorozata 2016. július végétől a misszió 2016. szeptember 30-i végéig tartó időszakot fedi le. A keskeny és nagy látószögű kameráktól származó képek teljes száma közel százezerre tehető. Az űreszköz 12 éves űrbeli utazása során hatalmas mennyiségű képanyagot gyűjtött – beleértve a repülés elején a Föld, a Mars és a két kisbolygó megközelítése során készült anyagot –, mielőtt az üstököshöz érkezett volna.

Az üstökösmag 2016. szeptember 2-án, 2,1 km távolságból fényképezve. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA, CC BY-SA 4.0)

Az űreszköz üstökös körüli pályája a misszió utolsó két hónapjában dinamikusan változott, az elliptikus pályákon közelebb és közelebb hozva a legközelebbi pontot a felszínhez. Ez lehetővé tette néhány látványos kép elkészítését a felszíntől mindössze két kilométerre, finoman és részletesen kiemelve a kontrasztokat a sima és poros felszíni részek, valamint a tömör, töredezett üstökösanyag között. Az egyik legemlékezetesebb képsorozat ebben az időszakban a Rosetta leszállóegységének, a Philae-nak volt köszönhető, miután a kutatók jelentős erőfeszítések árán képesek voltak meghatározni a pontos pozícióját. Mivel a Rosetta annyira közel repült a felszínhez, a felszín közeli por és gázok, valamint a helyi terep topográfiája jelentős nehézséget okozott a jó képek elkészítésében. A leszállóegység tartózkodási helyéről készült végső fotó csak néhány héttel a küldetés vége előtt készült el.

Megtalálja a Philae lábát ezen a 2,5 km távolságból készült, eredetiben 4,6 cm/pixel felbontású képen? Ha nem, itt megtekinthető a segítség. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA, CC BY-SA 4.0)

A küldetés utolsó óráiban, amikor Rosetta még közelebb került az üstökös felszínéhez, egy felszíni mélyedést térképezett fel. Erről elküldte azokat a fotókat, amelyek megmutatták, hol lesz a végső nyughelye. Még miután a szonda el is hallgatott, a csapat képes volt rekonstruálni egy utolsó képet a végső telemetriai csomagokból, amely készültekor a Rosetta körülbelül 20 méternyire volt a felszín felett.

A Rosetta legutolsó képeinek sorozata. (Forrás: ESA)

„Csodálatos érzés, hogy az összes képet sikerült archiválni és megosztani a világgal” – mondta Holger Sierks, az OSIRIS kutatásvezetője. „Örömmel jelentjük be, hogy minden OSIRIS kép mostantól elérhető a Creative Commons licensz alatt.”