Szűkült a Philae lehetséges landolási területe
(Rovat: Rosetta üstökösprogram - 2014.11.24 10:15.)

Amellett, hogy a Rosetta kameráinak segítségével folyamatosan zajlik a Philae utolsó leszállóhelyének vizuális keresése, a CONSERT kísérlet is segíti a tudósokat, hogy megtalálják ezt pontot a felszínen.

A CONSERT kísérlet kutatásvezetője, Wlodek Kofman (Institut de Planétologie et d'Astrophysique de Grenoble, Franciaország) tájékoztatása szerint az eredetileg az üstökös magjának vizsgálatára szánt mérőeszközzel sikerült két kisebb területre szűkíteni a valószínűsíthető földet érési pontot, amelyet az ábrán a zölddel és kékkel jelölt területek jeleznek.

A Philae végleges landolási pontjának a CONSERT kísérlet által becsült valószínűsíthető helye a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínén. (Kép: ESA / Rosetta / Philae / CONSERT)

A CONSERT (Comet Nucleus Sounding Experiment by Radio wave Transmission) egy olyan kísérlet, amely a Rosetta keringőegység és a Philae leszállóegység között sugárzott rádióhullámokkal végez kutatást, és eredetileg azzal a céllal került a Rosetta és Philae fedélzetére, hogy segítségével megismerhető legyen az üstökös magjának belső szerkezete. Úgy működik, hogy a szonda rádiójeleket sugároz a leszállóegység irányába, ahonnan a módosított adatok egy új rádiójel segítségével rögtön visszasugárzásra kerülnek az anyaszondára, ahol a főbb kísérleti adatok gyűjtése történik. Amikor a szonda és a leszállóegység elhelyezkedésének geometriája ezt éppen lehetővé teszi, a jelek áthaladnak az üstökös magjának különböző részein, miközben a rádióhullámok terjedési ideje és amplitúdója az eltérő szerkezeti viszonyoknak megfelelően módosul. Az így kapott modulált adatok egyfajta „tomográfia” révén lehetővé teszik a mag belsejének, tulajdonságainak feltérképezését, a mag anyagának meghatározását is.

Miközben zajlik a keresés, az Európai Űrügynökség (ESA) a 2014. november 12-i leszállás óta folyamatosan adja közre a Philae leszállása közben és az azóta készült, szebbnél szebb új felvételeket az üstökösről, legutóbb éppen egy gyönyörű 3D fotót, amelyet a leszállóegység ROLIS kamerájával készítettek az első földet érés előtt kb. egy órával.

A 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínéről készült sztereo kép a leszállóegység alján helyet foglaló ROLIS kamerával egymás után 2 perces eltéréssel készült két felvételből állt össze, amelyek a leszállás előtt egy órával készültek (november 12, 15:32 UT). A térhatás eléréséhez természetesen szükség van a piros-kék szemüveg használatára. (Kép: ESA / Rosetta / Philae / ROLIS / DLR)

Tekintve, hogy a Philae landolása az üstökös felszínén történelmi jelentőségű volt az űrkutatás történetében, és a leszállóhely elnevezésébe az ESA a nagyközönséget is bevonta, sokan kíváncsian várják, hogy végül is pontosan hol található a felszínen a tényleges leszállóhely, ami ráadásul az ESA eddigi közlései szerint a harmadik talajt érési hely. A Philae által a Földre sugárzott és közreadott, a közvetlen környezetről készült felvételek nem sok segítséget adnak a pontos behatároláshoz, mivel a leszállóegység feltételezhetően egy szikla tövében, vagy egy gödörszerű mélyedésben landolt, és a Földre sugárzott képek gyakorlatilag semmilyen tájékozódási pontot nem szolgáltatnak. Feltételezhetően ez a tény okozza azt is, hogy a napelemeknek egy töredék felületét éri csak a napfény, azt is csak nagyon rövid ideig.

Mint ahogyan arról már hírt adtunk, az Agilkia nevű első (tervezett) leszállási hely elérése szinte percre pontosan, az előre jelzett ponthoz képest igen kis eltéréssel megtörtént, a műszerek rögzítették azt a rezonanciát is, amit a földet érés hozott létre a Philae lábain, de a sikertelen önrögzítés miatt újra felemelkedő egység még csaknem két órát utazott, mire harmadszor újra végleg talajt ért. A nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért leszállás feltételezett menetéről november 14-én egy amerikai internetes űrkutatási portál tett közzé egy jól értelmezhető ábrát, amit most mi is bemutatunk. Az ábrán látható, hogy az első „ugrás” kb. 1 óra 50 percig tartott, míg a második már csak 7 percig. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a Philae valahol az üstökös fején található nagy kráter pereme környékén lehet, ahol most hibernált állapotban várja, hogy esetleg később, ha a Naphoz közelebb kerül és sikerül megfelelő energiát nyerni a napelemei segítségével, újra „életre keljen”.

Amikor az európai Philae szonda 2014. november 12-én landolt a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínén, csaknem olyan nagy erővel pattant vissza a felszínről, hogy akár újra visszajuthatott volna a nyílt a világűrbe. (Kép: Karl Tate / Space.com)

A Rosetta programot irányító mérnökök és tudósok nyilatkozatai szerint a keringőegység és a Philae küldetése már így is sikeresnek nyilvánítható, hiszen a primer akkumulátorok segítségével egy teljes kutatási szekvenciát tudtak elvégezni, az egységen elhelyezett mind a 10 mérőeszköz képes volt hasznos tudományos adatokat gyűjteni az üstökösről, és azt a keringőegységen keresztül a Földre sugározni. Összességében elmondható, hogy a hihetetlenül hosszú és kalandos Rosetta program létezése, a sikeres megérkezés az üstököshöz és a leszállás ténye önmagában is hatalmas teljesítmény, hiszen a programon mérnökök és kutatók több nemzedéke dolgozott és dolgozik együtt a sikerért.

Üstökösvadászok – tudósítás a Philae sikeres leszállásáról. (Film: Euronews)