Készül az IXV
(Rovat: Nyereség a kontinensnek - 2014.03.24 07:15.)

Európában 16 év után először gyártanak olyan űrjárművet, amely képes a légköri visszatérésre.

Az IXV (Intermediate eXperimental Vehicle) egy kisméretű automata űrrepülőgép, amely Torino mellett, a Thales Alenia Space vállalat üzemében épül, és idén októberben indulhat próbaútjára a francia guyanai Kourouból. A fejlesztés kimondottan kísérleti jellegű, a szakemberek tapasztalatokat szeretnének vele szerezni egy majdani nagyobb, végül akár emberek szállítására is alkalmas visszatérő űrjármű megalkotásához. Ha tehát az idei próba jól sikerül, az egy fordulat kezdetét is jelentheti az Európai Űrügynökség (ESA) történetében. Eddig ugyanis – bár számos európai űrhajós járt már a Föld körüli pályán és gyakran dolgoznak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén – az ESA saját emberes űrhajóval sosem rendelkezett. Jelenleg orosz Szojuz űrhajókkal oldják meg a közlekedést a Föld és az ISS között. Az európai ATV (Automated Transfer Vehicle) teherűrhajók emberek szállítására nem alkalmasak. Az idén az ötödik ATV-vel véget is érő sorozatot az ISS kiszolgálására fejlesztették és használták. Ezek a teherűrhajók nem térnek vissza a felszínre, legalábbis nem épségben: bár egyes nagyobb darabjaik átvészelhetik a zuhanást és a Csendes-óceánba eshetnek, a jármű szétesik és lényegében megsemmisül a sűrű légkörben.

Az ESA utoljára 1998 októberében kísérletezett visszatérő űrkapszulával, amelyhez az Apollo kabinok felépítését vették alapul. Az Atmospheric Reentry Demonstrator (ARD) szuborbitális repülésen Kourouból indult egy Ariane-5 rakétával, 830 km magasságot ért el, és rendben visszaért a Csendes-óceán vizébe. A program azonban akkor megszakadt. (Kép: ESA / D. Ducros)

A Földre való biztonságos visszatérés technikai megoldása nem csak az emberes űrrepüléseknél szükséges, hanem akkor is, ha például a Holdról, a Marsról vagy más égitestekről kell anyagmintát visszahozni.

Az IXV első pillantásra úgy néz ki, mintha egy amerikai űrrepülőgép (Space Shuttle) orrát egyszerűen levágták, a végére pedig egy pár „békalábat” helyeztek volna... (Kép: ESA)

A legtöbb visszatérő egység, amelyeknek ki kell bírniuk a légellenállás következtében fellépő jelentős felforrósodást, már nem irányítható, miután belépett a sűrű légkörbe. Ilyenek voltak az Apollo kabinok, s ilyenek a Szojuz űrhajók vagy az amerikai SpaceX cég Dragon teherűrhajójának visszatérő kapszulái is. A már nem használatos Space Shuttle egy ritka (bonyolult és költséges) kivétel volt. Az IXV, mint egyfajta szárny nélküli űrrepülőgép, átmenet a két megoldás között. Egyszerű felépítése egy visszatérő kabinéra emlékeztet, az áramvonalas kialakítása és a működési módja azonban hasonlít a „szárnyas” rokonaiéhoz.

Az IXV tömege 2 tonna, métere egy személyautóéhoz hasonlítható. Amikor majd – várhatóan idén októberben – szuborbitális repülésre 412 km-es magasságba juttatják egy Vega rakétával, két alapvető fontosságú technológiát tesztelnek majd vele. Az egyik a hővédő burkolat, a másik a két hátsó lapát, amelyek függőleges mozgatásával a manőverezést szeretnék megoldani. A kísérleti jármű majdnem megkerüli egyszer a Földet, de nem áll pályára körülötte. Autonóm módon kell elérje a Csendes-óceánban kijelölt leszállóhelyet, kb. 10 km-es pontossággal. Siker esetén – és persze megfelelő mennyiségű pénzzel – akár három év alatt kifejleszthető lenne egy már emberszállításra és szárazföldi leszállásra is alkalmas nagyobb változat, ami persze kezdetben űrhajósok nélkül repülne. Alkalmas volna akár műholdak megközelítésére, üzemanyag-utántöltésre, vagy súlytalansági kísérletek végrehajtására.

Mindez feltehetően még a jövő zenéje. Műszaki megoldásában és méreteiben is az IXV-hez leginkább hasonlító űrjármű az amerikai hadsereg már szolgálatba állított X-37B jelű mini-űrrepülőgépe. Ez is rakétával indul, űrhajósokat nem szállít, és autonóm módon, kifutópályára tér vissza. (Harmadik alkalommal 2012 decemberében indították, de még mindig nem landolt.) Civil űrügynökség lévén, az ESA terveiben az IXV utódjának katonai alkalmazása nem szerepel.