Proteus: 20 év a Föld körül
(Rovat: Nyereség a kontinensnek - 2010.11.14 09:00.)

Ritkán esik szó a műholdplatformokról, amelyek különböző célú mesterséges holdak közös vázszerkezetét és kiszolgáló berendezéseit tartalmazzák, és alkalmazásuk olcsóbbá teszi az űreszközök sorozatgyártását.

Az egyik ilyen műholdplatform (vagy az angol bus szakkifejezés néha előforduló tükörfordításával: busz) a Francia Űrügynökségnél (CNES) készült Proteus, amely most különös jubileumhoz érkezett. Eddig öt, jelenleg is a Föld körül keringő műhold épült rá, amelyek összesen két évtizedet töltöttek már az űrben.

A platform a műhold egyik fontos része. Feladata például az energiaellátás, a manőverezés, és a Földdel való kommunikáció biztosítása, a térbeli iránybeállításhoz szükséges csillagérzékelők, a fedélzeti számítógép működtetése. Erre a kiszolgáló alapra kerülnek az egy-egy űreszköz speciális feladatainak ellátásához szükséges egyedi fedélzeti berendezések, mérőműszerek.

A Jason műholdakhoz használt Proteus platform a szerelőcsarnokban. (Kép: CNES / P. Le Doaré)

A Proteust (Plateforme Reconfigurable pour l’Observation, les Télécommunications Et les Usages Scientifiques) az 1990-es évektől kezdve fejlesztik a CNES-nél. Mintegy 500 kg tömegű, alacsony Föld körüli pályára szánt műholdak számára alakították ki. Előnye, hogy a különböző műholdak esetén minimális változtatások szükségesek, így pénz és idő takarítható meg: egy sor tervezési és tesztelési munkafolyamat leegyszerűsödik. (Nem véletlen, hogy a műholdplatformokat általában a nagy számban készülő távközlési és földmegfigyelő mesterséges holdak esetén alkalmazzák – gazdaságossági megfontolásokból.)

A talaj nedvességtartalmát és az óceánok felszíni vizeinek sótartalmát mérő, 2009-ben indított európai SMOS műhold a legújabb, amely a Proteus platformra épült. (Kép: CNES / P. Carril)

A Proteus első „használója” a 2001-ben pályára állított Jason-1 volt, amely az óceáni vízfelszín magasságának mérésére készült. Utódja, a Jason-2 (2008), valamint a Calipso légkörkutató műhold (2006) és az ugyancsak földmegfigyelési feladattal ellátott SMOS (2009) szintén erre a francia platformra épült. Az ötödik, talán legismertebb űreszköz a CoRoT űrtávcső (2006), amely exobolygókra vadászik és a csillagok apró fényváltozásit regisztrálja. Legközelebb 2013-ra várható újabb start, akkor a Jason műholdsorozat harmadik tagja indul Proteus platformra szerelve.