Lapított hóember
(Rovat: New Horizons, Távoli világok kutatói - 2019.02.11 13:15.)

A New Horizons újonnan beérkezett adatai alapján máris jelentősen módosult a kép, amit a január 1-jén meglátogatott távoli kisbolygó, az Ultima Thule alakjáról gondolnak a kutatók.

A fő tanulság: egyetlen nézőpont adott esetben csalóka lehet. Az amerikai űrszonda január 1-jén repült el a 2014 MU₆₉ (nem hivatalos nevén Ultima Thule) kisbolygó mellett. Az elsőként a Földre beérkező, még a megközelítés fázisában készített képek alapján a Kuiper-övben található, a Nap körül közel 300 éves periódussal keringő kis égitest két összetapadt részből (a becenevet „továbbgondolva” Ultima és Thule) állt össze. Ennek alapján a kutatók egy hóemberhez hasonlították.

Ahogy a lassú rádiós adatkapcsolat engedi, úgy csordogálnak a további adatok. Most már olyan felvételeknek is birtokában vannak a kutatók, amelyek a legnagyobb közelség után készültek. Ahogy a New Horizons maga mögött hagyta az Ultima Thule kisbolygót és kameráival visszatekintett rá, újabb nézőpontból szerzett információt az alakjáról. Ennek alapján meg is kellett változtatni az égitestről alkotott modellt.

A jobb oldali, feldolgozott kép a 2014 MU₆₉ kisbolygóról a New Horizons legnagyobb közelsége után 10 perccel, közel 9000 km távolságból készült. A felvétel messze nem olyan látványos, mint a korábbiak, hiszen a Nap csak egy vékony sávot világít meg az égitest peremén. Az Ultima Thule alakjára viszont következtetni lehet abból, hogy a háttér csillagai közül melyeket takarja ki. A bal oldali kép tíz, a LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamerával készített nyers felvétel átlagát mutatja, az elmosódottságot a hosszú expozíció alatti elmozdulás okozza. Összesen 14 képből egy animációt is összeállítottak. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute / National Optical Astronomy Observatory)

A két rész ugyanis távolról sem a gömbhöz közeli alakú, ahogy eddig feltételezték, hanem meglehetősen lapult. Ez leginkább a nagyobbik egységre (Ultima) igaz. Ez a megközelítés talán legnagyobb eddigi tudományos eredményének számít. Hogy miképpen alakulhatott ki ez az alak, az még magyarázatra vár.

Felül a korábbi, alul az új adatok fényében átértékelt modell az égitest alakjára vonatkozóan. Ez utóbbiban még mindig vannak bizonytalanságok, ezt jelzik a szaggatott vonalak. A piros nyíl a forgástengelyt mutatja. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute)

A gyors elrepülés természeténél fogva marad némi bizonytalanság az égitest alakjára és felszíni tulajdonságaira vonatkozóan is, hiszen a New Horizons csak „pillanatkép” megalkotására volt képes, elsősorban a 2014 MU₆₉ Nap által épp akkor megvilágított feléről.

Még sok további kép és adat várható, köztük talán újabb meglepetésekkel!