Búcsú a Merkúr-szondától
(Rovat: MESSENGER - 2015.05.02 08:15.)

Többször hosszabbított programjából a lehető legtöbbet hozta ki a MESSENGER, amely üzemanyagkészlete kimerültével a Merkúrba csapódott.

A NASA közel 450 millió dolláros MESSENGER (MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) űrszondája négy (földi) éven át keringett a Naprendszer legbelső bolygója, a Merkúr körül. Sorsa a legutóbbi előrejelzéseknek megfelelően április 30-án pecsételődött meg. Ekkorra csökkent le annyira a pályájának magassága, hogy végül a bolygó felszínébe csapódott. Az esemény a Merkúrnak a Földről nézve átellenes oldalán történt, április 30-án, magyar idő szerint 21:26 körül. A becsapódás becsült sebessége mintegy 14 ezer km/h volt, az űreszköz egy 16 m átmérőjű krátert üthetett.

Az előrejelzések szerint a MESSENGER a képen látható területen zuhanhatott le, az 54,4° északi szélesség és 210,1° keleti hosszúság közelében, a Shakespeare nevű becsapódásos eredetű medence térségében. Az új, mesterséges krátert a Földről nem, csak a 2024-ben odaérkező európai–japán BepiColombo űrszonda felvételein lesz esélyünk megpillantani. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)

A MESSENGER 2004 augusztusában egy Delta-2 rakétával indult a floridai Cape Canaveralről. Egy évvel később egy gravitációs hintamanőver céljából visszatért a Föld mellé, majd kétszer a Vénusz és háromszor a Merkúr mellett elrepülve szerzett újabb lendületet, hogy végül 2011 márciusára felvegye a Merkúr Nap körüli keringésének sebességét és pályára álljon a bolygó körül – elsőként az űrkutatás történetében.

A Nap közelsége miatt komoly hővédelemmel ellátott űrszonda működését eredetileg egy évre tervezték a Merkúr körül, ezt sikerült négyszeresen túlteljesítenie. Az utolsó évben, egyre alacsonyabban húzódó pályáról különösen érdekes, nagy felbontású méréseket volt képes végezni. Még létezése utolsó napján is küldött mérési adatokat a Földre. A statisztikák kedvelőinek: az űrszonda 4105-ször kerülte meg a Merkúrt, az ottani négy éves kutatási programja alatt 10 terabájtnyi adatot sugárzott le az irányítóknak. Ezek között mintegy 290 ezer kép volt. A kutatók még jó darabig el lesznek foglalva az adatok feldolgozásával, az eredmények értelmezésével.

A MESSENGER részletesen feltérképezte a Merkúr kráterekkel szabdalt felszínét. A mérések alapján a vártnál sokkal dinamikusabb bolygó képe rajzolódott ki a Merkúrról. A felszínen arra utaló jeleket találtak, hogy az égitest összehúzódása nem fejeződött be, a magja még hűl. A mágneses tér aszimmetrikus a bolygó középpontjához viszonyítva. A MESSENGER több független méréssel igazolta a korábban földi mérések alapján megfogalmazott sejtést az állandóan árnyékban levő poláris kráterbelsőkben található, 20-30 cm-es sötét, feltehetően szerves anyagokat tartalmazó réteggel fedett vízjégről. A bolygó vékony és ritka légkörének anyagát üstökösszerű csóvává alakítja a napszél. Az űrszonda a 88 napos keringési periódusok alatt évszakos változásokat is megfigyelt a légkörben.

Az állandóan árnyékos belsejű Fuller-kráter az egyik, ahol a felszín alatt jégkészletet sejtenek a kutatók. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)

A Merkúrnak van a legnagyobb vastartalmú magja a bolygó méreteihez képest az egész Naprendszerben. A MESSENGER mérései kiderítették, hogy a felszínen nagy bőségben fordulnak elő könnyebb kémiai elemek, mint a nátrium, kén, kálium és klór. A vasból viszont meglehetősen kevés jutott a bolygó kérgébe. Az anyagi összetételre vonatkozó mérések magyarázatához felül kell majd vizsgálni a Naprendszer kőzetbolygóinak keletkezésére és korai fejlődésére vonatkozó elméleteket.