Houston, baj van... (1. rész)
(Rovat: Mercury és Gemini, Az Apollo holdprogram - 2025.08.12 06:15.)

Elment az űrhajós, aki ezzel a szállóigévé vált mondattal jelezte egykor az irányításnak a NASA történetének egyik legnagyobb vészhelyzetét. Jim Lovell 97 éves volt.

Jim Lovell, teljes nevén James Arthur Lovell Jr. a klasszikus nagy űrhajósgeneráció egy kitüntetett tagja volt, az Aranykor egyik nagy egyénisége, aki bőséggel büszkélkedhetett űrhajóskalandokban és olyan megbízatásokban, amilyenekre bárki irigy lehetett. Gemini és Apollo parancsnokként pedig olyan különleges űrhajósfeladatok osztályrészese lehetett, hogy szívesen cserélt volna vele bármelyik mai űrhajós. Ez a generáció sajnos kihal, ahogy Lovell is a legidősebb élő űrhajós volt Frank Borman 2023-as halála óta. Ma már csak hatan mondhatják el, hogy jártak a Holdnál (eredetileg 24-en voltak…). A hetedik, Lovell pedig 2025. augusztus 7-én hunyta le örökre a szemét.

Jim Lovell 2017-ben, 89 éves korában. (Kép: RadioFan / Wikipedia, CC BY-SA 4.0)

Lovell 1928. március 25-én született az ohiói Clevelandben, egy kanadai kályhaügynök és egy cseh lány gyermekeként. Apja ötéves korában elhunyt, így nem vártak könnyű évek a kissrácra. Anyjával költöztek is innen-oda, onnan-ide, hogy rokonoknál találjanak lakhatást. A fiú ezzel együtt szépen cseperedett és élte megannyi amerikai ifjú teljesen átlagos és sablonos életét, gyalogolt előre a cserkészranglétrán, majd hobbi után nézve fura dolgot talált ki: rakétamaketteket épített és megpróbálta feleregetni azokat.

Hiába nem volt pénzük, Lovell feltalálta magát a továbbtanulásnál. Szintén Amerikában tipikus módon, jelentkezett a Haditengerészet ösztöndíjprogramjába, amelyben mérnökké válhatott, cserében egy kis katonai szolgálatot kellett vállalnia. (Hogy a mindennapokhoz is legyen pénze egy-egy sörre vagy szendvicsre, egy helyi étteremben mosogatott, vagy szedte le az asztalokat, míg hétvégente az egyetem kísérleti egereit és patkányai gondozta.)

Ahogy végzett, jöhetett a tandíjszámla kifizetése, amikor a Haditengerészet váltotta szolgálati napokra a számlát. Lovell zászlósként vonult be és azon 50 kiválasztott között volt, akiket repülőgépes kiképzésre rendeltek. Pensacolába került és hamarosan különböző kiképzőgépeken hasította a levegőt, hogy 1954 február 1-jén teljes jogú haditengerészeti pilótává avassák. Aztán jöttek a géptípusok, McDonnell F2H Bahnshee, North American FJ-4 Fury, McDonnell F3H Demon és Vought F8U Crusader a USS Shangri-La hordozón. Itt esett meg vele az az Apollo-13 filmbe is bekerült eset, amikor a fülkében rövidzárlat keletkezett, semmi sem működött és éjszaka csak látás után tájékozódva kellett visszatalálnia a hajóra.

1958-ban aztán új fejlődési pálya fodrozgatta a szoknyáját előtte: egy kiképzésre iratkozott be a vadonatúj Naval Air Test Centerhez, amely afféle berepülőpilóta-iskola volt. Itt találkozott össze többek között Wally Schirrával és Pete Conraddal, akik itt aggatták rá a kicsit sem hízelgő „Shaky”, azaz reszketeg becenevet (ami bizonytalan kezűt jelentett leginkább), pusztán azért, mert ennek éppen a szöges ellentéte volt igaz: Lovellnél biztosabb kezű fickó nem volt a pilóták között. Ezen az iskolán érte a NASA űrhajós-válogatási felhívása is, és persze, hogy részt is vett az első válogatáson, ahonnan az Eredeti Hetek kerültek ki végül a Mercury-programba. De egy átkozott véreredmény, egy éppen valamiért túl magas bilirubinszint kizárta őt az elsőként az űrbe készülődők bűvös köréből. A csoportból Schirra ment űrhajósnak, ő meg a másik „szerencsétlennel”, Conraddal – aki a pszichológiai teszteknél vicceskedett el valamit, amivel nem lett volna szabad viccelni – ment vissza a pilótafülkébe.

1962-re fordult a naptár, amikor a NASA ismét felbukkant a semmiből, hogy ismét űrhajósokra lesz szüksége. Ekkor már sokkal könnyedebb volt minden, a dolgok nem titokban mentek, hanem az Aviation Week & Space Magazine-ban jelent meg a hirdetés, amelyet Lovell olvasott. Nem is kellett olyan supermannek lenni, mint az első körben. Ekkor nem volt baj a bilirubinnal sem, és Lovell hirtelen a shortlisten találta magát. Nem sokkal később érkezett Slayton legendás telefonhívása: Hello Jim! Még mindig lenne kedved ahhoz, hogy űrhajós légy? Hamarosan a világnak is bemutatták a csoportot, akik az Új Kilencek néven vonultak be a NASA történetébe. Ők mind, egytől-egyig Gemini és Apollo űrhajók parancsnoki üléseinek várományosai lettek, azaz valamikor a közeli jövőre tekintettel arról kezdhettek álmodozni, hogy mennek a Holdra.

Gemini sivatagi túlélési gyakorlat az Új Kilencekkel. Lovell az első sorban balról a második. (Kép: NASA)

(Folytatjuk!)