Űrrandevú: 40 éve repült a Gemini-6 és a Gemini-7 (3. rész)
(Rovat: Mercury és Gemini - 2005.12.15 07:08.)

1965. december 15-én virradt fel a nap, amikor az űrrandevú is tudományos valóssággá vált.

A Gemini-6 második (harmadik) startja már tökéletesre sikeredett. A Gemini-7 pályáját eleve át kellett tervezni, hogy megfelelő legyen a randevúhoz. Az áttervezett pálya éppen a start idejére vitte Bormanékat Florida fölé, akik derekasan meresztgették is a szemüket, hátha meglátják társaik startját. A Cape-et felhők borították, ezért magáról a startról lemaradtak, viszont kiérve a Karib-tenger fölé, a Titan-II kondenzcsíkját sikerült megpillantaniuk.

Schirráéknak eleinte nem volt sok dolguk. A két űrhajó pályáját úgy tervezték, hogy néhány kör alatt a hátul repülő űrhajó lassan utolérje a másikat. Addig gyakorlatilag a műszerek és a csodálatos földfelszín figyelésén kívül nem sok dolguk akadt. Négy fordulat és nagyjából hat óra kellett hozzá, hogy látható közelségbe kerüljenek az űrhajók. Persze a láthatás ezúttal is csak arra terjedt ki, hogy egy nagyon fénylő pontként láthatta az „üldöző” a célűrhajót (Bormanék ekkor nem látták Schirráékat, mert az ablakaik nem abba az irányba néztek). Olyannyira pontszerű volt még csak a Gemini-7, hogy Schirra először egy fényes csillagnak nézte őket.

Aztán következett az új berendezések vizsgája. A Gemini-6 űrhajósainak már nem csak a szemmértékükre támaszkodva lehetett manőverezni – ahogy azt a Gemini-4 parancsnoka tehette még –, hanem a radar és az azzal együttműködő számítógép segítségével. A randevúradar befogta a másik űrhajót és az így nyert pontos távolság- és irányadatok alapján a számítógép továbbított parancsokat a kormányrendszernek a kellő pályamódosításokra. A Gemini-6 űrhajósait úri módon a „robotpilóta” vitte egyre közelebb a randevúhoz.

A robotpilótázás nagyjából 1 km-ig tartott. Itt Schirra kézi irányításra tért át és a randevú végső fázisában ő irányított. Bormanéknak semmi dolguk nem volt, ők passzív szerepet játszottak csak a művelet során. Schirra ütköző pályára lökte űrhajóját, majd úgy harminc méterre fékezett a másik űrhajótól. Az ekkorra már irányba fordult másik Geminiben ülő Bormanék hátrahőköltek a fékezőrakétából 10-12 méterre kicsapó lángok láttán. Aztán a Gemini VI parancsnoka lassan, lépésről lépésre közelebb lavírozott, míg végül a két űrhajó orrát mindössze 30 cm (!) választotta el egymástól. A világ első űrrandevúja tökéletesebbre már nem is sikerülhetett volna.

Aztán folytatódott a varázs. Schirra lassan körülrepülte a másik űrhajót – közben megdöbbenve a hátul lógó mindenféle szalagok láttán, melyek őszintén meglepték őt –, és büszkén jelentette az irányításnak, hogy a hajtóanyag alig 38%-át használta fel a mutatványhoz. Eredetileg Schirra még felvetette, hogy a randevú csúcspontján az ő másodpilótája, Stafford és Lovell cseréljenek helyet, de Borman ezt kerek perec megtagadta. Nem gyávaságból, de mindennél jobban féltette a saját küldetését és nem akart kudarcot vallani valami felesleges hiba miatt. Ehelyett csak egymást láthatták az ablakokon keresztül.

Még öt és fél óra hosszat repült a két űrhajó egymás mellett, majd a Gemini-6 odébblendült, 14 km-re eltávolodva a társűrhajótól. Schirráékra egy alvási periódus várt még, aztán leszállhattak. A tökéletesre sikerült művelet után 1 napos repülés után a Gemini-6 landoláshoz készülődött (csak hogy helyreállítsa a sorrendet és a 6-os a 7-es előtt érjen vissza…). Schirra és Stafford mindössze 6 kilométerre a kihalászásukra kivezényelt Wasp anyahajótól csobbantak a Karib-tengerbe.

Bormanékra azonban még további két idegőrlő nap várt. Elsősorban pszichés megterhelést rótt az űrhajósokra, hogy a kényelmetlenségek nem értek még véget. A randevú sikerének eufóriája hamar lecsengett, de az unalommal nemigen lehetett mit kezdeni. Elsősorban Bormanben kellett tartani a lelket. Végül eltelt az áhított 14 nap és 206 keringés, 8 296 390 kilométer megtétele után a Gemini-7 is leszállt a Karib-tengeren, hogy ugyanaz a Wasp anyahajó felszedhesse a „világ két legtapasztaltabb” űrhajósát. A NASA pedig elkönyvelhette az első, világraszóló nagy űrsikerét. ( Fotók: www.images.jsc.nasa.gov, www.apolloarchive.com)