Űrvilág
Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Épül az első magyar műhold (1. rész)
(Rovat: Masat-1, Álmuk a világűr - 2009.06.24 09:00.)

Ötrészes cikksorozatunkban az Impulzus című egyetemi újság cikkírói segítségével bemutatjuk a Masat-1-et, a készülő első magyar műholdat.

A magyar űrkutatás kezdetének vizsgálatához több mint ötven évet kell visszaugranunk, Bay Zoltán és Simonyi Károly korába, amikor is Holdradar-kísérletek folytak: rádiófrekvenciás reflexióméréssel meghatározták a Hold távolságát, egy rádiójel kibocsátása és detektálása között eltelt idő alapján. Ezek után egy kicsit felpörögtek az események az űrkutatás terén. Kezdetben ugyan a tápellátó rendszerek tervezése dominált, emellett rakétafejlesztéssel is foglalkoztak, melynek maradványai ma is megtekinthetőek a J épületben. Később már komolyabb űreszközökhöz is készültek alegységek, az akkoriban kuriózumnak számító (ma már mindenki által ismert) létrahálózatos analóg-digitális átalakító (ADC) is megépült, majd jöttek az egyre bonyolultabb fedélzeti számítógépek. Mindenképpen érdemes megemlíteni, mint mérföldkövet, az első teljesen magyar űrkísérletet, az ún. SAS kísérletet. Kezdetben a BME-n folyt, majd később átkerült az ELTE-re Tarcsai György vezetése alatt, ahol a rádióhullámok áthatolását vizsgálták az ionoszférán. Ennek a földrengések és egyéb természeti katasztrófák előrejelzésében lehet nagy szerepe, ha az előjelek már az űrből észlelhetőek. A korábbi tapasztalatokat tömörítő Űrkutató Csoport (jelenleg az SZHVT-be integrálva működnek) utolsó munkája a Rosetta üstökösmegfigyelő szonda leszállóegységének megtervezése volt, kooperálva a KFKI-val. Ennek már egy nagy megbízhatóságú szondának kellett lennie, hiszen a Csurjumov–Geraszimenko-üstököst közel 10 évnyi repülés után éri csak el, előreláthatólag 2014-ben. Amikor útjára bocsátották, még csak egy üres hardver volt bootloaderrel, a szoftvert folyamatosan írják és küldik ki neki. A Nap távolsága miatt az energia mennyisége a kritikus pont: ami egy földi eszközben mindössze perceket vesz igénybe, az a Rosettának órákig tart. A Műegyetem fennállásának 225. évfordulójára az Űrkutató Csoport megpróbálkozott egy saját kis műhold építésével, de sajnos akkor még a csekély lelkesedés és az anyagi támogatás hiánya a projekt gyors végét jelentette.

Kezdetben az űrkutatásba nem mert semmilyen kisebb csoport (egyetemek sem) belefolyni, mondván ez az ingoványos terület, a nagy cégek privilégiuma. Ez a hozzáállás változott meg a Stanford Egyetemen, amikor elhatározták, hogy mégiscsak szeretnének az űrkutatással foglalkozni.

A gigaprojektekkel ellentétben itt nem álltak rendelkezésre évtizedes kifutású tervezési intervallumok, csökkenteni kellett a ráfordított időt (a hallgató általában fix időszakot tölt az egyetemen), így csökkent a méret is. Hosszas tervezések után megállapították, hogy egy 10x10x10 cm-es kockában igazából minden elfér, ami egy működőképes műholdnak kell. Innen ered a CubeSat. Később más egyetemek is be akarták bizonyítani, hogy ez nekik is megy, így jutott el a „pikoműhold-építési láz” Európába. A Masat konkrét előzményeként a Würzburgi Egyetem UWE-1 CubeSatját jelölhetjük meg, melynek tartalékpéldányát Klaus Schilling mutatta be egy előadás keretében itt az egyetemen. 2007 szeptemberében egy lengyel-magyar űrkutatási konferencia volt a következő állomás, aminek ugyan nem a CubeSat építése volt a témája (inkább az Európai Űrügynökség (ESA) projektjeiben való oktatási, kutatási részvétel), de a lengyelek a magyar projekt beindulásának utolsó tégláját szolgáltatva bemutatták a saját CubeSatjukat. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy lesz magyar műhold.

(Folytatjuk!)

Bodó Zsófia, Perlaky Zoltán, Szabó Ádám, Zovits Ádám

Az írás az Impulzusban, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapjában jelent meg a 2008/2009-es tanév tavaszi félévében.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024