A Polaris szakkörösei a VLT-nél
(Rovat: Korszerű oktatás, Álmuk a világűr - 2006.10.12 08:48.)

A Polaris Csillagvizsgáló három szakköröse, Budai Edina, Szabó Andrea és Szulágyi Judit az ESO nemzetközi diákpályázatán első helyezést értek el, ezért felkészítőjükkel, Kereszturi Ákossal ellátogathattak a Chilében felépített európai óriástávcső-rendszerhez, a VLT-hez.

A European Southern Observatory (ESO) 2005-ben is kiírta „Catch a Star!” elnevezésű diákpályázatát, melyet két csapattársnőmmel, Budai Edinával és Szabó Andreával nyertük meg „Star clusters and the structure of Milky Way” című munkánkkal, melyben a Tejútrendszer szerkezetéről, valamint gömb-, és nyílthalmazairól írtunk, saját készítésű fotókkal is illusztráltuk a témát, valamint modelleztük is a Tejútrendszer szerkezetét. Az első díj egy utazás volt a Chilében található Very Large Telescope (VLT)-hoz, ahová felkészítőnk, Kereszturi Ákos is elkísért minket. Chilében összesen két hetet, míg a távcsőnél 1 éjszakát tölthettünk.

Mivel a nemzetközi repülőtér a csillagvizsgálótól távol, a fővárosban, Santiagóban található, ezért első nap az ESO, külön csillagászok számára fenntartott vendégházában szállásoltak el minket. Itt lehetőségünk nyílt más csillagászokkal való eszmecserére is, többek közt a közelmúltban nagy port kavaró Plútó-kérdés megvitatására is. Másnap egy rövid, belföldi repülőút után, az Atacama-sivatagban fekvő Antofagastába érkeztünk meg, ahol már vártak minket a vezetőink, akik VLT-nél töltött két nap alatt kalauzoltak el minket. Pár órás sivatagi út után megérkeztünk a Paranal hegyen található obszervatóriumba, ahol a szállodai szobák elfoglalása után, késő délután nyílt lehetőségünk a távcsövek megtekintésére. Mivel a naplemente meglehetősen közeledett, csak kevés időnk maradt a teleszkópok megszemlélésére, de azért még az UT 4, (mapucha indián nevén Yepun, azaz Esthajnalcsillag) nevű távcsövet közelebbről is szemügyre vehettük. A teleszkóp meglepő gyorsasággal forgott maga körül, ami egy olajrétegnek köszönhető, amin az egész távcső, és külön a dóm is mozgatható. Pár emelettel feljebb mászva már az egybefüggő, 8,2 méteres tükörtányérra is ráláttunk, de a tükröt le is döntötték nekünk, így majdnem a saját tükörképünket is láthattuk benne. Mikor kinyitották a dóm tetejét, részben az éjszaka előtti kiszellőztetés végett, észrevettük, hogy már elkezdődött a naplemente, így csatlakoztunk a hegy szélén naplementét figyelő csillagász-csoporthoz. Ezután még körbevezettek minket az irányítóteremben is, ahol számítógépeken, és az esti észlelésre készülő csillagászokon és technikai személyzeten kívül nem sok látnivaló akadt. Így visszatértünk a szállodába és felkészültünk az éjszakai észlelésre.

A hoteltől távolabb található sík parkolóban állítottuk fel GoTo-s (a kiválasztott objektumot automatikusan megkereső) távcsövünket, amit az egyik kísérőnk, az antofagastai egyetem csillagász doktorandusza hozott el nekünk a tanszékről. A fényszennyezéstől teljesen mentes déli égbolt felejthetetlen látványt nyújtott: a Tejút horizonttól horizontig végignyújtózott az égen, a sötét ködök intenzíven rajzolódtak ki benne, és még az állatövi fényt is megpillantottuk! A Magellán-felhők pedig a vártnál jóval nagyobbnak bizonyultak. Másnap délben sajnos búcsút kellett vennünk a paranal-hegyi csillagvizsgálótól, és folytattuk chilei felfedezőutunkat.

A teljes élménybeszámoló ide kattintva olvasható.