Egyes űrkutatási ismeretterjesztő helyek fejlesztéséről - 1. rész
(Rovat: Korszerű oktatás, Szakmapolitika - 2004.01.25 13:28.)

A TTTC Kft. a közelmúltban fejezte be azt a szakértői tanulmányt, melyben a megrendelő - és a hazai űrtevékenységet felügyelő - IHM részére a hazai csillagászati és űrkutatási ismeretterjesztés legfontosabb „elemeinek” (planetáriumok és bemutató csillagdák) fejlesztésére, illetve fejlesztési koncepciójára tett javaslatot.

BEVEZETÉS

A munka időszerűségét az adta, hogy az elmúlt immár negyed században az ország planetáriumainak, valamint a budapesti és vidéki ismeretterjesztő csillagdáknak a fejlesztésére nem igen jutott pénz, azok lassan, de biztosan épültek és épülnek le. Eközben századunknak a műszaki és természettudományos ismeretek századának kéne lennie, és az ország versenyképessége szempontjából a kiművelt emberfők megléte létkérdéssé vált.

Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az átlagemberek véleménye a műszaki fejlődésről és általában a tudományokról sokszor hiányos, sőt esetenként ellenséges, s – miközben naponta használják annak eredményeit – szinte azonnal felteszik a „miért kell ez nekünk?” kérdést, ha arról van szó, hogy kutatásra, fejlesztésre, pláne űrkutatásra, űrtevékenységre kell áldozni.

A tanulmány megállapítja, hogy
* a TIT Budapesti Planetáriuma,
* a pécsi és kecskeméti planetáriumok,
* a TIT Budapesti Uránia Csillagvizsgálója, illetve
* a vidéki Urániák,
- tehát az űrkutatási és csillagászati ismeretterjesztő helyek - egyre kevésbé képesek arra, hogy a ma elvárt ismereteket, a ma megszokott látványos, interaktív, „mindent szabad a KÉZNEK” módon továbbítsák a nagyközönség, a ma és a holnap adófizetői felé.

Ezen létesítmények, elavult eszközparkjukkal és műszaki megoldásaikkal egyre kevésbé képesek versenyezni az elektronikus médiával és a többi közművelődési intézmény „ajánlataival”, így egyre kevesebben is látogatják őket.

Ezek az intézmények – túlélésükért küzdve – nem, vagy csak alig képesek arra, hogy a hazai űrtevékenység utánpótlását jelentő gyerekek és fiatalok érdeklődését felkeltsék.
A tanulmány szakértő szerzői épp ezért úgy gondoljuk,hogy megérett a helyzet arra, hogy elkészüljön ezen intézmények olyan átfogó fejlesztési koncepciója, mely végrehajtása esetén képesek lesznek feladataikat a következő néhány tíz évben, a ma elvárt színvonalon, módszertannal és technikai eszközökkel ellátni.

A TIT BUDAPESTI PLANETÁRIUM TEGNAP ÉS MA

Magyarországon, meglehetősen kalandos négy évtized után – Kulin György csillagász igen aktív tevékenységének eredményeképpen – 1977-ben nyílt meg a TIT Budapesti Planetárium a X. kerületi Népligetben. Ez az intézmény, az elmúlt negyedszázadban, az erősen romló gazdasági körülmények és a kényszerű létszámcsökkentés ellenére igyekezett megőrizni ismeretterjesztési színvonalát, pénzügyi egyensúlyát, valamint sikerült néhány apróbb-nagyobb műszaki fejlesztést is végrehajtania.

A TIT Budapesti Planetáriumában, a negyedszázad alatt összesen több mint három és fél millióan látták – főleg a tanuló ifjúság köréből – az ott készült mintegy 70 új csillagászati-űrkutatási műsort, amelyeket összesen több mint 28 ezer alkalommal mutattak be.

Az első tíz évben, 1977 és 1987 között a személyzet létszáma stabil volt, és 30–35 fő körül mozgott. Ebben az időszakban a csillagászok és az ismeretterjesztési szakemberek száma 5–7 fő, a műszakiak száma 3–4 fő, az adminisztratív, azaz a gazdasági, a portai, a takarító, a szervezési, a titkársági munkatársak létszám pedig 15–16 fő között változott, kiegészítve 8–13 részállású dolgozóval. Az ismeretterjesztési szakemberek 1981 és 1989 között teljesen kicserélődtek, és a magyarországi verseny-szemléletű gazdasági átállás következtében 1992-től az összlétszámot több mint a felére, 14 főre kellett csökkenteni. 2003-ban a csillagászati ismeretterjesztési szakemberek száma már csak 3 fő, a műszakiak száma 2 fő, az adminisztratív létszám 9 fő, kiegészítve 3 részállású dolgozóval.

A TIT Budapesti Planetáriumának propagandájára a hetvenes évek végén, az évi költségeknek a 15 %-át (több mint fél millió forintot) lehetett fordítani. Ezért évről-évre plakátok, kártyanaptárak, reklám filmek készültek és ezt sugározta az MTV, állandó hirdető táblát és oszlopot tartott fenn közterületeken az intézmény. A 70-es évek 44 százalékos költségvetési támogatásának, 2003-ra történő drasztikus, 4 százalékosra csökkenésével gyakorlatilag nullára csökkent a propagandára fordítható pénzösszeg. Ez azt eredményezte, hogy a legfontosabb reklámot 1982-től már csak az évente négyszer készített planetáriumi műsorfüzet és a különféle műsormagazinokban hetente rendszeresen megjelentetett műsorrend, biztosította. 1990-96 között a műsorfüzetek a költségcsökkentés miatt a Lézerszínház segítségével kerültek kinyomtatásra. Mivel a TIT Budapesti Planetáriumában évek óta a műsorok propagandájára külön költség már nem fordítható, ezért a vezetők és a munkatársak a kialakult helyzet javítására erőteljes, közvetett propagandát folytatnak a különféle rádiókban és tv-műsorokban, - ha erre lehetőség nyílik.

A TIT Budapesti Planetáriuma 1977. augusztus 20-án nyitotta meg kapuját a közönség előtt. Főműszere az akkor még korszerűnek számító Zeiss Universal UPP23 típus, amely azonban a megnyitás előtt majd egy évtizedig már Budapesten ládákban állt, mivel az épület elhelyezési viták miatt nem készült el korábban. A budapesti műszer fő megoldásait tekintve megegyezik a Zeiss által gyártott legelső típusokkal, mind a csillagprojekciót, mind a bolygóvetítőket és azok mozgatását tekintve. A Planetárium elektronikájának kivitelezése a megnyitásakor az 1960-as évek technikai szintjét tükrözte, de az évek alatt ezen a téren sok, kisebb-nagyobb korszerűsítés történt. A negyed százados üzemelés alatt sok tervezési és kivitelezési hibára is fény derült.

Mindamellett, hogy a TIT Budapesti Planetárium a megnyitása óta folyamatosan üzemel, fogadja a csillagászat és űrkutatás iránt érdeklődő közönséget, de meg kell állapítanunk, hogy főműszere és segédvetítői mára elavultak, mind technikailag, mind erkölcsileg amortizálódtak. Az égitest-vetítőit mozgató fogaskerék mechanizmusok eddig közel 40 000 órát üzemeltek (!), megkoptak. A berendezés üzemben tartása állandó javító-karbantartó munkát igényel mind mechanikáját, mind elektronikáját tekintve.

A TIT Budapesti Planetáriuma ma, a XXI. század elején már egyre kevésbé elégíti ki a korszerű, többfunkciós csillagszínház igényeit. Az Európai Unióban már szinte valamennyi planetárium berendezést korszerűre cserélték, és a mienkhez hasonló konstrukciójú planetárium műszerek múzeumba kerültek! A hazai ismeretterjesztésben és az oktatást segítő tevékenységében betöltött szerepe és jelentősége indokolja egy új, korszerű planetárium berendezés beszerzését, illetve a létesítmény egészének fejlesztését, - hisz a Planetárium nem csak műszerezettségében elavult. Gyakorlatilag korszerűtlenné vált és elavult a Budapesti Planetárium gépészete, informatikai és szórakoztató elektronikai eszközparkja is.

A fentieknél azonban sokkal lényegesebb, hogy a TIT Budapesti Planetáriumának ma már, sajnos, egész oktatási, ismeretterjesztési koncepciója is egyre kevésbé képes megfelelni a változó igényeknek, és egyre kevésbé bírja azt a versenyt, melyet az elektronikus médiával és egyéb közművelődési intézményekkel kell folytatnia. A létesítmény lehetőségei közül gyakorlatilag teljes egészében hiányzik a „fogd meg – próbáld ki – tapasztald meg” típusú oktatás és ismeretterjesztés, amely ma már egyre több ismeretterjesztő és oktató hely (Fővárosi Állat és Növénykert, Csodák Palotája, Természettudományi Múzeum, stb.) sajátja. Nyilvánvaló, hogy a folyamatosan csökkenő nézőszámnak – a gyakran emlegetett általános elszegényedésen kívül – ez is fontos tényezője.

Folytatjuk...

Szerző: TTTC Kft. (Technológia Transzfer és Tréning Centrum Kft.) 2003, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából (Szerz.száma: TP213/2003).