Az első magyar űrrepülésre emlékezve
(Rovat: Magyar a világűrben, Hazai kutatóhelyek és űripar , Nyereség az országnak - 2010.05.17 12:00.)

Baráti hangulatban emlékeztek vissza május 13-án a három évtizeddel ezelőtt történt eseményekre az akkori résztvevők.

A Magyar Asztronautikai Társaság és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum rendezvényén, május 13-án délután megtelt a múzeum városligeti épületének konferenciaterme. Az érdeklődők közt olyan fiatalok is voltak, akik 30 éve, a szovjet-magyar űrrepülés idején még meg sem születtek. Sokan jelentek meg természetesen azok közül is, akik annak idején aktívan részt vettek az események előkészítésében, a tudományos kísérletek szervezésében, végrehajtásában, értékelésében. Közülük lényegében mindenki szót is kapott, hogy röviden feleleveníthesse: hogy került az adott tudományos kísérlet a programba, mik voltak a nehézségek és az eredmények, s hogy a munkának mik a máig követhető hatásai. A találkozó egyik fontos „üzenete” éppen az volt, hogy a ma Magyarországon folyó űrkutatási szakmai kutató-fejlesztő tevékenység egy jelentős része egészen Farkas Bertalan űrrepüléséig vezethető vissza. Szinte minden akkori kutatóprogramnak – talán az űrételek előállítását célzó, a maga idejében igen sikeres élelmiszeripari kutatások kivételével – megvan a mai folytatása.

A beszámolók mellett – amelyek során szó esett a Pille doziméterről, a vírusellenes szer űrbeli előállítását célzó Interferon kísérletről, a repülő- és űrorvosi kutatásokról, az űrhajósok munkavégző képességének vizsgálatára megalkotott Balaton műszerről, az Eötvös és BEALUCA anyagtudományi kísérletekről, a föld-, víz- és levegőmegfigyelési programról – elhangzottak természetesen érdekes személyes történetek, anekdoták is. Hiszen egy valódi „hőskor” volt ez, amikor gyakran szinte a semmiből, előzetes űrkutatási tapasztalat nélkül és igen rövid határidővel kellett versenyképes ötletekkel előállni, s utána olyan berendezéseket alkotni, amelyek kiállták a próbát. Bármennyire is propagandacélúaknak születtek annak idején a szocialista országok Interkozmosz együttműködése keretében szervezett nemzetközi űrutazások, szó sem lehetett arról, hogy a végül megvalósult lehetőség mögött ne álljon komoly szakmai teljesítmény. Mégis csak igazi űrrepülésekről volt szó, s a szovjet partner is megkövetelte a lehető legszínvonalasabb munkát. A találkozó résztvevőinek egybehangzó véleménye volt, hogy napjainkban is igen nagy szükség volna egy olyan programhoz való csatlakozásra, az Európai Űrügynökségbe való belépésünkre, ami „kihozná” a magyar űrkutatók közösségében rejlő képességeket!

Szabó József és Ferencz Csaba az űrutazás hazai katonai és „civil” tudományos szervezéséről beszélt.

A szakmai előadásokat és visszaemlékezéseket remekül színesítették azok a beszámolók, amelyeket az események közvetítésében részt vevő újságírók, televíziósok tartottak. Ma már szinte hihetetlennek hangzott, hogyan kellett egyensúlyozniuk egyrészt a tájékoztatás igénye, másrészt a szovjet részről katonai titokként is kezelt információk között. Külön csemege volt az a rövid filmösszeállítás, amely végül sosem mehetett adásba a Magyar Televízióban, de bemutatta a tévések küzdelmét a korabeli körülményekkel és technikai nehézségekkel. A magyar tévénézők végül a Szojuz-36 startját mésfél órás „beépített” időkéséssel követhették a képernyőn.

A találkozón megjelent és köszöntötte az egybegyűlteket Farkas Bertalan űrhajós is. Néhány emlék felidézése mellett szólt arról, hogy a 30. évforduló megünneplésére május végén számos programot terveznek Budapesten és vidéken is. Meghívására több űrhajós is Magyarországra látogat majd.

Farkas Bertalan beszél, mellette Almár Iván, a találkozó ötletadója és fő szervezője. (Képek: Trupka Zoltán)

Harminc év hosszú idő. Szinte bizonyos, hogy ez volt az első magyar űrrepülés utolsó olyan kerek évfordulója, amikor az akkori aktív résztvevőket még ilyen szép számban össze lehetett hívni egy közös emlékezésre. Sajnos most is voltak már olyanok, akik nem tudtak eljönni. A beszélgetésről szerencsére hang- és videófelvételek is készültek, így minden remény megvan arra, hogy az utókor számára is megmaradnak ezek az élmények, információk.