Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
A SpaceX második pénteki startja A mi zónaidőnk szerint ugyan már szombatra esett, de az Inmarsat-6-F2 floridai felbocsátása alig 9 órával követte a kaliforniai Starlink startot. Mindkét indításhoz egy Falcon-9 rakétát használtak. A londoni székhelyű műholdas távközlési vállalat, az Inmarsat geostacionárius pályára szánt legújabb műholdja február 18-án magyar idő szerint 4:59-kor emelkedett a magasba Cape Canaveral 40-es starthelyéről. A rakéta B1077 jelzésű első fokozatát „csak” harmadik alkalommal használták, most is épségben visszatért egy az Atlanti-óceánon várakozó úszó platformra. Az L- és Ka-sávú adatátvitelre képes modern távközlési műhold az Inmarsat hatodik generációs űreszközeinek második képviselője. Az elsőt, az Inmarsat-6-F1-et 2021 decemberének végén állították pályára egy japán H-2A rakétával. Akkori cikkünkben írtunk az 5465 kg induló tömegű űreszköz paramétereiről. Az F1 és F2 jelzésű műholdak felszereltsége azonos.
Az Inmarsat-6-F2 Föld körüli pályán, kinyitott napelemekkel és az L-sávú távközléshez használt 9 m-es átmérőjű paraboloid antennájával. Ez utóbbi kibontására a jövő héten kerítenek sort. Az Inmarsat-6-F2 az Atlanti-óceán fölé tart, míg a mostanában üzembe álló ikertestvére, a 2021 végén felbocsátott Inmarsat-6-F1 az Indiai-óceán térségét szolgálja majd ki. (Fantáziakép: Inmarsat)
Az Inmarsat-6-F2 az Airbus Eurostar 3000 műholdplatformjára épült, xenont használó ionhajtóműves meghajtást alkalmaz. Ennek előnye, hogy hatékonyabb a hagyományos kémiai hajtóműveknél, így a rendelkezésre álló tömegből kevesebb részt foglal el a hajtóanyag. Emiatt több hasznos berendezés, fedélzeti transzponder kerülhetett fel. A hátránya, hogy az elérhető alacsony tolóerő miatt több időbe telik manőverezni és elérni az elnyúlt átmeneti pályáról a 36 ezer km magasban húzódó geostacionárius körpályát. Eközben a kezdeti 27°-os pályahajlást is 0°-ra kell csökkenteni, hogy az az egyenlítői síkba essen. A tervek szerint az új műhold szeptemberre éri el kijelölt állomáshelyét.
Az Inmarsat 1979-ben abból a célból alakult, hogy a tengeri hajózás szereplői számára távközlési szolgáltatásokat nyújtson, amelyek segítenek a veszélyhelyzetekben is. Ez ma is jelen van a cég profiljában, amely azóta jelentősen bővült. Ami általános jellemzője, hogy a mozgó (nem helyhez kötött) ügyfelek kiszolgálására koncentrálnak. A vízi mellett a légi közlekedési szektor jelenti a legnagyobb piacukat. Az Inmarsat-6 műholdsorozat tagjai esetében is megtalálható a kettősség. Az alacsonyabb frekvenciás L-sávú kommunikációt az Atlanti-óceán térségében közlekedő hajók használják majd. A mozgó felhasználók sajátossága, hogy kisebb méretű antennákkal rendelkeznek, azért kellett a műholdakra egy nagy és érzékeny, 9 m-es átmérőjű antennát telepíteni. Az új generációs Inmarsat-6 holdak a 2005 és 2013 között felbocsátott 4-es sorozatú Inmarsat műholdak feladatait veszik át. Az újak egyenként is másfélszer akkora L-sávú kapacitással rendelkeznek, mint az egész négytagú Inmarsat-4 flotta együttvéve. A két Inmarsat-6 révén nagyjából 2040-ig biztosítottnak látszik a rendszer fenntartása.
A Ka-sávú, nagyobb sávszélességet lehetővé tevő kapacitás egy másik piaci szegmenst céloz. Az új műhold rugalmasan irányítható nyalábjaival például az utasszállító repülőgépek Wi-Fi szolgáltatását segíti majd. Amerikai kormányzati és katonai szervek is igénybe veszik az Inmarsat nyújtotta adatátviteli lehetőségeket. A korábbi Ka-sávú Inmarsat holdak tagjai az 5-ös sorozatszám alatt indultak 2013 és 2019 között, és a cég Global Xpress nevű szolgáltatását alapozták meg. Ami a Ka-sávú szolgáltatást illeti, az Inmarsat közeljövőre vonatkozó terveiben nagy inklinációjú pályákra szánt műholdak is szerepelnek (Arctic rendszer). Ezekkel a szolgáltatások földrajzi lefedettségét szeretnék kiterjeszteni magasabb szélességekre. Az első ilyen műhold már az idén elindulhat, ugyancsak egy Falcon-9 rakétával. Az Inmarsat azon dolgozik, hogy meg tudja tartani piaci pozícióit a mostanában kiépülő alacsony pályás műholdseregek, mint a Starlink és a OneWeb korszakában is. | |||
|