Végre úton a NISAR
(Rovat: Környezetünk védelme, Japán a világűrben , Amerikai távérzékelő műholdak - 2025.07.31 10:15.)

Az amerikai–indiai radaros földmegfigyelő műhold egy indiai GSLV Mk.2 rakétával startolt.

A NISAR (NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar) két nagy űrügynökség, az amerikai NASA és az indiai ISRO együttműködésében készült. A felbocsátás helyszíne a délkelet-indiai Sriharikota szigetén épült Satish Dhawan Űrközpont, időpontja július 30-án magyar idő szerint 14:10 volt. Az űreszköz rendben elérte a 98,4°-os hajlásszögű, 747 km magas poláris napszinkron pályát.

A NISAR felbocsátása volt idén mindössze a harmadik űrindítás Indiából, és a januári után a második a GSLV (Geosynchronous Satellite Launch Vehicle) Mk.2 rakétával. (Két hónappal ezelőtt a kisebb PSLV rakéta startja az EOS-09 földmegfigyelő műholddal kudarcba fulladt.) Érdekesség, hogy az alapvetően a geostacionárius átmeneti pályára állítandó űreszközök számára kifejlesztett GSLV Mk.2 rakéta most először, az F16 jelű repülésén vitt hasznos terhet alacsony Föld körüli pályára. (Kép: ISRO)

Az 5,5 m hosszú, közel 2,8 tonna induló tömegű NISAR a NASA és az ISRO által fejlesztett eszközökkel repül. Fedélzetén két, az apertúraszintézis elvén működő radar (synthetic aperture radar, SAR) működik majd, az egyik az L sávban (1,25 GHz frekvencia, 24 cm hullámhossz), a másik az S sávban (3,20 GHz, 9,3 cm). Tervezett élettartama legalább 3 év, de a 265 kg hidrazin hajtóanyag akár 5 éves működést is lehetővé tehet. A műholdról és feladatáról az Űrvilágon először épp 9 évvel ezelőtt, 2016 augusztusában írtunk. Akkor 2021-es felbocsátást terveztek. Később a COVID világjárvány, valamint műszaki és a felbocsátás időzítésével kapcsolatos egyéb okok miatt jöttek a késések. (A témához kapcsolódó korábbi cikkeink a lap alján elérhetők. – A szerk.)

A NISAR egy 90 napos üzembe helyezési fázis után kezdi meg a tudományos munkát. A 12 m átmérőjű antenna telepítése lesz az egyik fő mozzanat, amely 10 nappal a pályára állítás után kezdődik és várhatóan bő egy héten át tart.

A NISAR a Föld körüli pályán, kinyitott radarantennával. (Kép: NASA / JPL / Caltech)

A NISAR létrehozásához vezető együttműködés alapjait már 2007-ben lerakták. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia évtizedes áttekintő tanulmánya abban az évben az ökoszisztémák, a szilárd földfelszín és a jégtakaró jobb megértését kutatási prioritásként azonosította, 2014-ben pedig a NASA és az ISRO megállapodást írt alá a NISAR-ral kapcsolatos együttműködésről. A NASA az L-sávú SAR műszert, a nagysebességű telekommunikációs rendszert, a helymeghatározást biztosító GPS-vevőket és a fedélzeti adattároló rendszert bocsátotta rendelkezésre. A Northrop Grumman kaliforniai székhelyű Astro Aerospace üzletága gyártotta a kihajtható, fémhálós antennát, amelyet mindkét SAR műszer használni fog. Az ISRO hozzájárulása a startot elvégző hordozórakétán túl egy módosított I-3K műholdplatform volt, amelyet az INSAT és GSAT sorozatú műholdjaihoz használ. Az indiaiak biztosították továbbá az S-sávú radart.

A NISAR az első olyan radaros földmegfigyelő műhold, amely egyszerre két különböző sávot használ SAR-megfigyelésekhez. Az L-sávú SAR műszer, amelyet a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory (JPL) épített, radarjeleivel mélyebbre képes behatolni a növényzetbe. Az L-sávú megfigyelések hasznosak a biomassza tanulmányozásában, ideálisak a szárazföldi felszín és jégborítás változásainak megfigyelésére. Az Indiában épített S-sávú SAR műszer érzékenyebb a nedvességre, a növényzetre, és nagyobb a felszíni felbontása. Ezek alkalmassá teszik a mezőgazdasági hasznosításra, a vizes élőhelyek, a talajnedvesség változásainak és a növényzet növekedésének vizsgálatára. Általában a radaros megfigyelési módszer lehetővé teszi a megfigyeléseket a felhőtakarón keresztül és éjszaka is.

A NISAR megfigyeléseit 242 km széles sávban végzi majd. Képes lesz cm-es pontossággal kimutatni a felszíni mozgásokat.

A NISAR műhold felépítésének vázlata. (Kép: NASA / JPL / ISRO)

A NISAR költségei 1,5 milliárd dollárt tettek ki, ezzel ez az egyik legdrágább földmegfigyelő műhold, amelyet valaha építettek. Naponta több adatot – 80 terabájtot – fog generálni, mint bármely más, a NASA vagy az ISRO által üzemeltetett földmegfigyelő műhold. Ami még fontosabb, hogy ezek az adatok szabadon és nyilvánosan elérhetőek lesznek bárki számára.