Szétszakadt az időjárási műhold
(Rovat: Környezetünk védelme, Időjárás és előrejelzése - 2021.04.16 07:15.)

A NOAA műholdját nyolc évvel ezelőtt helyezték használaton kívül, a poláris pályán keringő eszköz most darabjaira szakadt, jelentősen gyarapítva az űrszemetet a kritikus térségben.

Az USA Űrhaderő űrirányítást végző alegységének bejelentése értelmében március 10-én darabjaira szakadt a NOAA–17 műhold. Az Űrhaderő a műhold 16 darabját tudta követni, de nem tapasztalták annak a jelét, hogy a feldarabolódást ütközés okozta volna. A műholdat korábban üzemeltető NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) ugyancsak közleményben erősítette meg a műhold feldarabolódását, amiről értesítették a NASA űrszemét irodáját. Közleményük hangsúlyozza, hogy a műhold darabjai nem jelentenek veszélyt sem az ISS-re, sem más, kritikus jelentőségű, üzemelő űreszközre.

A 2002-ben (NOAA-M jelzéssel) 800 km magasságú, poláris napszinkron pályára állított NOAA–17 műholdat 11 évi szolgálat után 2013-ban helyezték üzemen kívül. A műhold 2021. március 10-én legalább 16 darabra szakadt. (Kép: NASA)

A NOAA két műholdsorozatot működtet, a GOES sorozat tagjai geostacionárius pályáról, a NOAA sorozat műholdjai poláris napszinkron pályáról végzik megfigyeléseiket. A startjáig NOAA-M jelölésű NOAA–17-et 2002 júniusában állították pályára. Eredetileg 3 éves működésre tervezték, de végül hivatalosan csak 2013 áprilisában szüntették be a működését. A mostani feldarabolódás okát sem a NOAA, sem más szervezet nem hozta nyilvánosságra. Korábban, 2015 novemberében a hasonló pályán keringő NOAA–16 műhold szakadt darabjaira, míg 2015 februárjában a DMSP F–13 (Defense Meteorological Satellite Program), 2016 októberében pedig a DMSP F–12 darabolódott fel. A DMSP F–13 robbanását a műhold akkumulátorának tervezési hibája okozta, ugyanilyen akkumulátorokat használtak a NOAA–16 és NOAA–17 műholdakon is, amelyek mindegyikét a Lockheed Martin építette.

Amikor a NOAA–17-et 2013-ban kivonták a forgalomból, a NOAA közlése szerint az ENSZ űrszemét kezelésére vonatkozó ajánlásai szerint elvégezték a javasolt passziválást (amibe beletartozik az esetleg megmaradt hajtóanyag elégetése/kieresztése, illetve az akkumulátorok kisütése, nehogy egy szikra robbanást okozzon). A mostani eset viszont arra mutat rá, hogy az ENSZ előírásai jelentősen csökkentik ugyan a műhold felrobbanásának valószínűségét, de azok maradéktalan betartása ellenére is előfordulhatnak balesetek. Bár a törmelékdarabok a fele olyan magasan keringő ISS-re nem jelentenek veszélyt, ám a 800 km körüli magasságú napszinkron pálya speciális jellegénél fogva a Föld körüli térség zsúfoltabb részei közé tartozik, így az ütközés veszélye elsősorban a hasonló pályákat használó időjárási és távérzékelő műholdakat fenyegeti.

Ugyanebben a magasságban később hasonló veszélyt jelenthetnek a NASA QuikSCAT és Terra műholdjai, mert a NASA idén januári főfelügyelői jelentése szerint ezen műholdak esetében nem fogják tudni betartani azt az ajánlást, amely szerint a használaton kívül helyezett műholdakat 25 éven belül el kell takarítani keringési pályájukról. Sőt arra sincs lehetőség, hogy a két műholdon kisüssék az akkumulátorokat és nullára csökkentsék az üzemanyag-tartályokban a nyomást.