Látható-e a tengeri műanyagszemét az űrből?
(Rovat: Környezetünk védelme, GMES - Copernicus - 2018.04.23 07:15.)

Világszerte évente több milló tonna műanyag végzi az óceánban. Segíthet-e a műholdas távérzékelés a probléma kezelésében?

Ezt vizsgálják az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei. Az különösebb vizsgálatok nélkül is nyilvánvaló, hogy a megoldás – ha létezik – nem lehet egyszerű. De az is biztos, hogy nagy szükség volna rá, mert a tengeren úszó műanyagszemét egyre inkább égető globális környezetvédelmi gond.

Az évi közel 10 millió tonnányi műanyag, ami az óceánba jut, főleg a pertok mentén koncentrálódik, de a tengeráramlatok hatására lényegében bárhova eljuthat. Ismertek az óceán közepén úszó hatalmas hulladékszigetek. A műanyagszemét az Egyenlítőtől a sarkvidékekig mindenhol előfordul, még a poláris jégtakaróba befagyva is.

A tengervízbe kerülő műanyag az időjárás, a Nap ibolyántúli sugárzása, a hullámzás hatására fokozatosan feldarabolódik. Nem csak a tengerben élő állatokra jelent közvetlen veszélyt az apró műanyagdarabok tömege, de a táplálékláncba bekerülve az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben is felbukkan. Hosszú távú káros egészségügyi következményeiről még távolról sem tudunk mindent.

Partra vetett tengeri műanyagszemét. (Kép: J. Veiga)

Műholdas távérzékeléssel a műanyagdarabok, de még a hatalmas úszó műanyagszigetek megfigyelése sem egyszerű feladat. Pedig űreszközökről a teljes Föld áttekinthető, a mérések globális kiterjedésben és rendszeres időközönként elvégezhetők. Közvetett módon eddig is alkalmazták már földmegfigyelő műholdak méréseit a tengeri szemét problémájának vizsgálatára. Például az óceáni áramlatok feltérképezése hozzájárul a szemét mozgásának, elterjedésének pontosabb modellezéséhez.

A mostani vizsgálatok a vízben úszó vagy a felszín közelében lebegő műanyag detektálási módjaira irányulnak. Bár a megoldás technikailag valóban nagy kihívásnak tűnik, legalább bizonyos szemétkoncentráció felett lehet remény használható eljárások kidolgozására. Az elképzelések szerint a műanyagokra jellemző színképi jelek alapján lehetne valamit kezdeni. Az elv hasonló ahhoz, ahogy Föld körüli pályáról megfigyelik például a tengeri fitoplankton, a hordalék vagy a egyes szennyező anyagok előfordulását, mérik koncentrációjukat. Ahogyan a földi hulladékválogató rendszerekben is kihasználják, az egyes műanyagfajták az infravörös tartományban jellegzetes színképi tulajdonságokkal rendelkeznek.

Tavaly szeptember óta két brit vezetésű kutatócsoport dolgozik azon, hogy először felmérje az igényeket és a rendelkezésre álló technológiákat. A Copernicus program Sentinel-3 műholdjainak az óceán színére vonatkozó méréseit vizsgálják és hasonlítják össze légi felvételezéssel, illetve helyszíni megfigyelésekkel kapott adatokkal. Bár előzetes eredmények már vannak, a végső cél, egy globális tengeri szeméttérkép előállítása még sok kutatómunkát igényel. Ha pedig ismert lesz a pontos helyzet, az a társadalmat és a döntéshozókat is új helyzet elé állíthatja, elősegítve a súlyos környezeti probléma enyhítésére teendő lépéseket.