A légköri hőmérséklet változása
(Rovat: Környezetünk védelme - 2007.11.22 07:23.)

Műholdas mérésekkel már több mint negyedszázada követik a földi légkör hőmérsélketének alakulását. A troposzféra általános felmelegedése jól kimutatható.

A klímamodellek azt jósolják, hogy az üvegházhatású gázok felgyülemlése a légkör alsó rétegének, a troposzférának a felmelegedéséhez vezet. Ezzel egyidőben a felette levő sztratoszféra hőmérséklete csökken. Ennek oka, hogy a troposzférában levő üvegházhatású gázok a felszínről visszasugárzott hőt csapdába ejtik, így kevesebb jut ki belőle a sztratoszférába. A légköri hőmérséklet változásának ilyesfajta trendje tehát az üvegházhatású gázok mennyiségének növekedésre utalhat.

(Kép: J. Allen/NASA/Remote Sensing Systems)

A fenti ábra valóban ezt látszik igazolni. Különféle, 1979 és 2005 között végzett műholdas mérések kombinálásával állították elő. A felső képen a troposzféra középső részén (5 km-es felszín feletti magasságban), az alsón a sztratoszféra alján (18 km) mért hőmérsékletek változását tüntették fel, az egész Földre vonatkozóan. A színskála sárgás-pirosas színei melegedést, a zöldes-kékes színek hűlést jelölnek. A skála két vége -0,6 és 0,6°C-nál van.

Elmondható, hogy globális átlagban a légkör legalsó rétege melegedett, a felette levő sztratoszféra lehűlt az elmúlt közel 30 év alatt. Ettől többé-kevésbé eltérő helyi trendek előfordulnak. A legnagyobb troposzférikus melegedés az Északi-sarkvidék térségét jellemezte. Erre rásegített a jég- és hótakaró fokozódó olvadása. Az Antarktisz ezzel szemben ellenkező értelmű változáson ment át. Egyes kutatók ez utóbbi jelenséget az ózonlyuk mellékhatásaként értelmezik.

Az adatokat az amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) meteorológiai műholdjainak sorozatán repült mikrohullámú berendezések szolgáltatták. Ezek a légkör oxigénmolekulái által kibocsátott sugárzást mérik, aminek az intenzitása a hőmérséklettel változik. A korai elemzések azt sugallták, hogy a troposzféra csak kicsit vagy egyáltalán nem melegszik. A klímaváltozással kapcsolatban szkeptikus kutatók ennek alapján meg is kérdőjelezték a modellek érvényességét. A mérési körülmények gondosabb elemzése nyomán kiderült azonban, hogy az érzékelőket szállító műholdak lassú pályaváltozásai miatt az adatok mindig egyre későbbi napszakokból származtak. Ha ezt, valamint az egyes műszerek közti kalibrációs különbségeket pontosan figyelembe vették, akkor a mérések összhangba kerültek a Föld felszínén ettől függetlenül mért hőmérsékleti trendekkel és a klímamodellekkel. Nem igaz tehát az a nézet, hogy a korai műholdas mérések nem igazolták volna a troposzféra globális felmelegedését. A történet arra is rávilágít, hogy milyen sok múlik a korrekt adatfeldolgozáson, minden lehetséges hibahatás figyelembe vételén.