Az ESA követőállomások négy évtizede
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme, Lássuk és halljuk egymást , Űrcsillagászat Európában - 2015.06.01 07:15.)

Éppen 40 éve vette kezelésbe az ESA egyik elődszervezete a később megalakuló ESA első követőállomását. Azóta világméretűvé terebélyesedett a hálózat, az Estrack.

A spanyolországi Villafranca del Castillóban az IUE ibolyántúli csillagászati műhold követésére létesített állomást a spanyolok 1975. május 19-én „bevitték” az ESRO-ba (az ESA egyik elődszervezetébe), hogy azt a későbbiekben az ESA különböző küldetéseihez is használhassák. Még abban a hónapban az ESRO és az ELDO egyesülésével létrejött az Európai Űrügynökség (ESA), így a villafrancai állomás lett a később Estracknak nevezett hálózat alapja.

A Villafranca del Castillo-i követőállomás 1977-ben. (Kép: ESA)

A villafrancai állomás 15 méteres parabolaantennájával követték az ESA sok fontos űreszközét, többek közt a MARECS, az Exosat, az ISO, az Integral és a Cluster műholdakat, valamint újabban az XMM-Newton röntgentávcsövet és az ATV teherűrhajókat. Később hasonló állomások létesültek Svédországban, Spanyolországban, Francia Guyanában, Belgiumban és Ausztráliában. Eközben Villafranca profilja kibővült, és létrejött az ESA legjelentősebb spanyolországi létesítménye, az ESAC (European Space Astronomy Centre), vagyis az Európai Űrcsillagászati Központ.

Ma már hét országban 10 állomás tartozik az Estrack hálózathoz, amelyeket egységesen a darmstadti (Németország) ESOC-ból (European Space Operations Centre, Európai Űrirányítási Központ) irányítanak. Az állomások egyrészt biztosítják az űreszközökkel az adatforgalmat, parancsokat küldenek és adatokat fogadnak, másrészt „rádiómetriai” adatokat gyűjtenek, amelyeket az űreszközök helyének és sebességének meghatározásához használnak. Az állomások jellemzően évente átlagosan több mint 20 űreszközt követnek, évi 45 000 órán át működnek, 99% fölötti rendelkezésre állással.

Az ESA legújabban átadott, Malargüe (Argentína) melletti mélyűri követőállomása még építése közben, 2011-ben. (Kép: ESA)

A 2000-es években létesült a három legújabb és legnagyobb követőállomás, amelyeken 35 méter átmérőjű parabolaantennát használnak, így ezek a Naprendszer távoli égitestjeinél vagy a Lagrange-pontokban működő űreszközökkel is kapcsolatot tudnak tartani. (A távolsági rekordot a Rosetta 2014. januári ébresztése jelentette, mintegy 800 millió km távolságból.) A három legnagyobb antenna helyszíne, létesítésük időrendjében: New Norcia (Ausztrália), Cebreros (Spanyolország) és Malargüe (Argentína). Az antennák tömege 610 tonna, az óriási szerkezetek viszont olyan pontosan irányíthatók, hogy célzási pontosságuk egy 100 millió km-re lévő – mondjuk a Mars vagy a Vénusz körül keringő – űrszonda esetében mindössze 1 km.

Az ESA követőállomások ma már az egész világot behálózzák. Az ESA saját létesítményeit kék, az együttműködő partnereket zöld és narancssárga pontok jelzik. (Kép: ESA)

Az Estrack állomásai nemcsak az ESA űrszondáival kommunikálnak, hanem például a japán Hayabusa–2-vel, de más országok, űrügynökségek eszközeivel is. A jövőben a három nagy antennát továbbfejlesztik, hogy az ultranagy frekvenciájú rádiójelek vételére is alkalmasak legyenek, ezzel készítve fel a vevőket a BepiColombo és a Juice küldetések adatainak fogadására.

Film az ESA mélyűri követőállomás-hálózatának működéséről (angolul).