Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
A Proton 40 éves Az oroszok mai nagyrakétájának, a Proton hordozórakétának 1965. július 16-án volt az első sikeres startja. Negyven évvel ezelőtt a kétfokozatú Proton hordozórakéta vitte pályára a 12,2 tonna tömegű, kozmikus sugárzást kutató Proton-1 szovjet műholdat. A startra Bajkonur Űrrepülőtérről került sor. Ebből a típusú műholdból még kettő került 200-600 km magasságú Föld körüli pályára. Amikor 1968-ban a háromlépcsős rakétával már 17 tonnás műhold került pályára, akkor sokan azt gondolták, hogy a Proton-K-val küldenek majd űrhajósokat a Holdhoz a szovjetek. Igaz akkor fejlesztettek egy-, két- és háromszemélyes Hold- és katonai űrhajót a Szovjetunióban, de személyzetes indításukra soha nem került sor, mert a Proton rakéta mérgező hajtóanyaga – egy baleset során – veszélyeztethette volna az űrhajósok életét. A Proton rakétacsaládot azóta több száz űreszköz indítására használták, melyek között Hold- és bolygószondák (Lunák, Venyerák, Marszok, VEGÁ-k), űrállomások, űrhajók és modulok (Szaljutok, Zondok, Mir, Kvant, Zarja, Zvezda), valamint több nehéz katonai műhold is szerepelt. A Proton ma is használatos változata 200 km-es Föld körüli pályára 22 tonna, geostacionárius pályára pedig 2-3 tonna hasznos tömeget indíthat. Ez az orosz asztronautika nemzetközi célokra is használható legnagyobb hordozórakétája, amelynek a Bajkonur Űrrepülőtéren két indítórendszere is működik. A Proton hordozórakéta négy változata. A Proton alapváltozatot 1965-66-ban, a Proton-K háromlépcsős és DM-gyorsító fokozatú változatát 1967-2000 között, a Briz-M gyorsítójú változatot 2001 óta használják űreszközök indítására
A Proton hordozórakéták gyártása
A Proton-1 kozmikus sugárzást vizsgáló műhold: 1, 6 - antennák, 2 - Nap-érzékelők, 3 - műszeres rész, 4 - árnyékoló henger, 5 - ionizációs kaloriméter, 7 - az energiarendszer tartóváza, 8 - napelemtáblák
A Proton hordozórakéta legújabb változata az indítóhelyen Bajkonurban
A Proton a szerelőállvánnyal
| |||
|