AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG(34. rész): Nyugat-német gondok, Hermes-tervek
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme - 2003.06.19 13:07.)

Hazánk néhány év múlva az Európai Űrügynökség (ESA) tagja lehet. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói.

Az első Ariane-2 kudarcát követően mély letargia kerítette hatalmába a gyártó Arianespace szakembereit: egy addig sikeresnek vélt rakéta mondott csődöt (lásd 31. rész). 1987. szeptember 16-án aztán sikeresen pályára állt az Ariane-3 (képünkön), mire az Arianespace elnöke, d'Allest kijelentette: "Inkább megkönnyebbültünk, mint örvendeztünk." Bár jót tett a lelkületnek a sikeres indítás, közben dr. Heinz Riesenhuber nyugat-német kutatásügyi miniszter bejelentette, nem tudja érdemben növelni az ESA-fejlesztésekre szánt támogatást. Az NSZK a tervek szerint ugyanis az Ariane-5 projectben 22 %-os, a Hermes űrrepülőgépben 30 %-os, a Columbus űrállomásban 38 %-os részesedéssel vett volna részt. A német miniszterek a programok szükségességét is kétségbe vonták.

Az ESA eközben kijelölte a Hermes-program felelősévé az Aérospatiale céget, s döntés született arról, mely vállalatok készítsék a Hermes egységeit. Eszerint három francia cég (az Aérospatiale, az Avions Marcel Dassult és a Matra) készíti a fedélzeti szoftvert, a hővédő borítést és az irányítórendszert, valamint a fedélzeti elektronikát. Három nyugat-német cég (ANT, Dornier és az MBB) pedig az adatgyűjtő és távközlési rendszert, az üzemanyagtartályokat és létfenntartó rendszereket, fűtést, szellőztetést, valamint a hajtóművet készítette volna. Továbbá a belga ETCA a fedélzeti energiaellátóért, a holland Fokker a manipulátor berendezésért, az olasz Aeritalia a hőszabályzó rendszerért, a svéd CASA és Sener cégek pedig a légzsilip készítéséért voltak felelősek.

Fantáziarajz a Columbus űrállomáshoz csatlakoztatott Hermesről

Az Európai Űrügynökség képviselői (az Egyesült Királyság kivételével) talán az újabb Ariane-indítás sikere hatására optimistán tekintettek a jövőre, s Hágában 1987. novemberében tartott értekezletükön jóváhagyták az ESA 2000-ig szóló főbb programjait. Eszerint az Ariane-5 fejlesztésére 3,1, a Hermes űrrepülőgépre 3,9, a Columbus űrállomásra pedig 3,5 milliárd dollárt irányoztak elő. Az összes ESA-programra egyébként 2000-ig 12,8 milliárd dollárt terveztek.

A célkitűzések nem számoltak a kilencvenes évek elejének politikai és gazdasági változásaival, így mondani sem kell, de a tervek csak tervek maradtak, a programot teljes egészében át kellett alakítani.