Az európai űrtevékenység (18. rész): IRÁNY A MERKÚR?
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme, A Nap és bolygótestvéreink - 2003.03.13 12:27.)

Hazánk néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez (ESA). Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. Kevéssé ismert, hogy a hatvanas évek végén a kontinens nyugati felének szakemberei szondát akartak küldeni a legbelső bolygóhoz. Az akkor elvetélt ötlet napjainkban ismét felmerült.

Mielőtt rátérnénk az Ariane-program sikersorozatára, érdemes néhány szót szólni egyéb európai programokról is. Hiszen Nyugat-Európa űrkutatása sem csupán a rakétafejlesztésben és műholdak felbocsátásában (vagy amerikai hordozórakétával történő indításában) merült ki: az űrszondák tervezése is megkezdődött.

A hetvenes években mindössze két ország indított űrszondákat (azaz nem Föld körüli pályán keringő, általában bolygókutató mesterséges égitesteket): az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ebbe a klubba már 1968-ben szeretett volna belépni Európa is. Az egyik ilyen terv a MESO-program volt. Az 1968-ban született elgondolást először egy párizsi szimpóziumon mutatták be a szakemberek 1969 májusában.

A MESO (MErcury SOnde) egy Merkúr mellett elhaladó űrszonda lett volna. Az ESRO (Európai Űrkutatási Szervezet) már 1972-ben részletesen kidolgozta az űrszonda terveit. Az indításra egy amerikai Atlas-Centaur rakéta segítségével, 1975-ben került volna sor; az utazás négy hónapot vett volna igénybe. A MESO össztömege 400 kg lett volna, ebből 70 kg a tudományos berendezéseké. A berendezések között elhelyeztek volna egy kamerát, egy fotométert, egy infravörös sugárzásmérőt, egy mikrohullámú detektort, egy magnetométert (a mágneses tér kimutatására), plazmadetektort (a napszél vizsgálatára), egy töltött részecske detektort és egy mikrometeorit-detektort. A programot – nem kell mondani – törölték az európaiak, erre már nem volt külön pénz: az ESRO Tanácsa 1969 júliusában született határozata szerint a MESO-program megvalósítása túl korai lenne Európa számára.
Itt jegyzem meg, hogy az 1973-ban indított amerikai Mariner-10 űrszonda a Vénusz melletti elhaladás után három ízben is megközelítette a Merkúrt, így a MESO valószínűleg már nem szolgáltathatott volna túl sok új adatot a bolygóról.

A Merkúr felderítésének gondolata azonban nem merült feledésbe, napjainkban lefújták a port a régi tervekről. Az ESA azóta ugyanis újabb terveket dolgozott ki a Merkúr meghódítására, mégpedig a jelenleg a világon tervezett (európai, amerikai és japán) Merkúr-szondák közül a legbonyolultabbat: a program a BepiColombo nevet viseli.

A várhatóan még 2010 előtt elinduló űrszonda feladata rendkívül bonyolult lenne: három részegység közül az egyik a bolygó felszínét vizsgálná Merkúr körüli pályáról (Mercury Planetary Orbiter), a másik a mágneses tér szerkezetét tanulmányozná (Mercury Magnetospheric Orbiter), egy harmadik pedig leszállna a Naprendszer legbelső bolygójának felszínére (Mercury Surface Lander). Hogy a BepiColombo pontosan hogyan, hány egységből és mikor valósul meg, az még a jövő zenéje…