Az európai űrtevékenység (17. rész): MEGSZÜLETIK AZ ESA
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme - 2003.03.12 12:38.)

Hazánk néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez (ESA). Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. Mostani cikkünből kiderül, hogy hogyan és miért alakult meg az ESA.

Nehéz, de végső kimenetelét tekintve rendkívül sikeres, többoldalú tárgyalások zajlottak le. Az egyezkedések azért voltak rettentően nehezek, mert itt bizony pénzt kellett felajánlani. Maga az önálló európai rakéta terve tetszett persze minden félnek, de pénzügyek lévén senki nem merte megtenni az első ajánlatot. Végül mégiscsak megállapodás született. Tulajdonképpen olyan megállapodás, aminél jobbat alig lehet elképzelni. Pár évvel korábban még kevesen gondolhatták, hogy lesz valami az új rakétából. A németek a program 20 százalékát vállalták, sőt, a britek is beszálltak egy jelzésértékű 2 százalékkal, amiért cserébe a franciák a későbbiekben tengerészeti műholdak indítását vállalták.

A tárgyalások végén a felek, azt kell mondani, kifejezetten örültek: lesz egy európai űrlaboratórium, ráadásul egy önálló rakéta is készül, ami talán még működhet is. Lelkesedésük odáig nőtt, hogy elhatározták az ESRO helyett egy új, még átfogóbb, még szorosabb európai űrhivatal létrehozását. Megállapodtak az Európai Űrügynökség (European Space Agency - ESA) megalapításában.

1974. április 1-én Neully-sur-Seine (Franciaország) székhellyel megalakult az Európai Űrügynökség. Tagállamai: Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország. (1987-ben csatlakozott Ausztria és Norvégia, 1995-ben pedig Finnország.) Az ESA átvette az ESRO és az ELDO teljes intézményi hálózatát, személyzetét és kutatóit. Stratégiai feladatának tűzte ki az Ariane rakéta megépítését és a NASA-val együttműködve egy, az amerikai űrrepülőgép rakterében utazó űrállomás (űrlabor?) kifejlesztését.

Az ESA az Ariane-program felelősévé és a fejlesztések koordinátorává a francia űrhivatalt, a CNES-t jelölte ki. 1974. április 2-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Georges Pompidou francia köztársasági elnök. Franciaországban pedig választásokat írtak ki május 5-re. Az első fordulóban a Pompidouhoz hasonlóan „gaulleista” Mitterand állt élen, ám a második fordulóban a helyzet meglepően nagyot fordul. Többséget szerez Valéry Giscard d’Estaing korábbi gazdasági miniszter, aki igen sok program leállítását kezdeményezte, mert nem értett egyet „De Gaulle nagyzási hóbortjainak” finanszírozásával. Mindez komoly veszélybe sodorta az Ariane-programot. Szerencsére viszont már korábban megszületett a nemzetközi megállapodás a rakéta megépítéséről, így Giscard d’Estaing végül meghátrált.